Pénzes József /1938-/ testnevelő tanár.

4/8. Pénzes József testvérbátyám által 70.-ik születésnapjára összeállított „Emlékezés az elmúlt 70 évre” című anyag leírására, valamint a rendelkezésre álló fényképek összeállítására és kinyomtatására engem kért meg, amit szívesen elvállaltam, ha kisebb hibát ejtettem is, de megcsináltam a rendelkezésemre álló számítógéppel. Az anyag borítólapjára helyeztem el Szent-Györgyi Albert idézetet, amely a munkája során végig kísérte. Az idézet a következő:  „A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma… A sport a játék alatt tanítja meg az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, és mindenekelőtt a „FAIR PLAY” a nemes küzdelem szabályira.”

Pénzes József

„EMLÉKEZÉS AZ ELMÚLT 70 ÉVRE!

1938. Július 27. –én Kislétán születtem. A nagy családomban nyolcadiknak jöttem a világra. Szüleim a mezőgazdaságban dolgoztak. Mindig nagyon sokat dolgoztak, hogy tisztességesen és becsületesen felneveljék gyerekeiket. A szörnyű és kegyetlen 2. világháború éveiben voltam kis gyerek. A háború utáni évek sem voltak könnyű évek az országnak, de a mi családunknak sem. Köszönettel tartozom szüleimnek, hogy felneveltek. Munkára, tisztességre, szorgalomra és józan gondolkodásra neveltek.

 Hat testvér és élettársai.                          

Ötvenéves születésnap a Kislétához tartozó Kistanyán, 1988.

Hálával tartozom minden testvéremnek, hogy segítették céljaim megvalósítását. Pista bátyám lehetőséget adott, hogy a nyári szünetben a villanyszerelési munkában vele dolgozhattam. Többször meglátogatott a középiskolai kollégiumban, a zsebpénz adása soha nem maradt el. Édesapámmal együtt felkerestek a katonáskodásom első hónapjában. Többször kölcsönadta a kerékpárját, de néha megkaptam a 250-es Pannónia motorkerékpárját is. Pali bátyám sokat vendégül látott. Otthont adott az Újpesten tartott esküvőnknek. A Leányfalui lakásom építésénél sokat segített. János bátyám nyári szünetben munkát biztosított a Vencsellői gépállomáson, ez idő alatt náluk laktam és ellátást kaptam tőlük. Neki köszönhetem, hogy vadász lettem, többször biztosított vadászati lehetőséget. Egyetlen szarvasbikám elejtését az ő területükön ejtettem el. Amikor Nyíregyházán laktak a két család sok időt együtt töltött. Gyurka bátyám soha nem feledkezett meg a testvérekről. 1957-ben megajándékozott egy Doxa karórával, amelyet a mai napig használom. A motorcsónakom üzembe helyezésekor több segítséget nyújtott. Leányfalui lakásunknál víz, villany és egyéb meghibásodást precízen kijavította. Anci nővérem anyagilag támogatta középiskolai tanulmányomat, az érettségi után is sokat segített. Mindketten Nyíregyházán telepedtünk le, ebben a városban dolgoztunk tisztességesen és becsületesen. Laci öcsémmel együtt nőttünk fel, együtt segítettünk szüleinknek, együtt mentünk játszani, focizni, fürödni stb. A Budapesti főiskolai tanulmányim alatt többször megszálltam a Szemlőhegy úti kollégiumukban, amelyet ő intézett. Maradandó élményt jelentett a Sárospataki vendéglátásuk, megszeretette velem a borászkodást, sokat segít a Leányfalui kertészkedésben. Örülök annak, hogy többször együtt vadászhattunk. Piroska húgom sokat segített a Leányfalui lakásunk építésében. Vendégszeretete utánozhatatlan, kitűnően süt, főz. A testvéri szeretete, jószívűsége és segítőkészsége példaértékű. A beteg Anci testvérünk gondozásáért, törődésért köszönettel és hálával tartozunk. Az idősödő testvérek összefogásában, a szülői ház pótlásában jelentős szerepet tölt be.

Az általános iskolámat szülőfalumban végeztem. Aktívan részt vettem az úttörő mozgalomban és a sportban. Gyerekkoromban én is mozgékony, illetve eleven voltam. Szüleim engemet is megpróbáltak korán bevonni a paraszti munkába, ez részben sikerült is. A munka mellett volt időm a barátokra, a játékra, a focira és a lovak szeretetére is. A tsz-ben és a szomszédban azt lestem, hogy mikor hajthatom és lovagolhatom a paripákat.

A középiskolai tanulmányomat – 1952-től 1956-ig – a Nyíregyházi „Széchenyi István” Közgazdasági Technikumban végeztem, 52 éve érettségiztem. Az életem további szakaszára meghatározó szerepe volt a középiskolai éveimnek. Büszke vagyok arra, hogy az ország egyik legkiválóbb közgazdasági szakiskolájában járhattam.

Középiskolás osztálytársakkal, 1953.                

Középiskolás tornacsapattal, 1955.

Köszönettel tartozom minden tanáromnak, ma is hálával gondolok rájuk. Sokat dolgoztak az iskolában és a kollégiumban, hogy a szakmát megtanítsák velünk, és alkotó emberré neveljenek bennünket. Külön is köszönöm Borka Sándor osztályfőnökömnek, Fűzessy Imre kollégiumi igazgatónak és Fiedler Barna kiváló testnevelő tanárnak az oktató-nevelő munkáját. A testnevelő tanárom jóvoltából több sportágat magas szinten megtanultam. Szertornában országos szintű tornász lettem. A sportindíttatásom hozzájárult, hogy a testnevelői pályát élethivatásnak választottam. A középiskolai tanulmányaim alatt a nyári szüneteket munkával töltöttem. Dolgoztam a Kislétai tsz-ben, besegítettem a Pista bátyámnak a villanyszerelési munkában, Édesapámmal együtt arattam és csépeltem a Szerencsi ÁG-ban, valamint a Vencsellői Gépállomáson cséplőgép és kombájn ellenőr voltam. Különösen az aratás-kaszálás és a cséplés, zsákolás volt számomra nehéz munka, hisz még akkor 16 éves voltam.

A testnevelő tanári pálya elérése nem volt könnyű, de egy pár éves kitérő után sikerült. Az érettségi után közvetlenül nem nyertem felvételt a Testnevelési Főiskolára, ez volt számomra az első nagyobb csalódás. Ezek után a versenyszerű szertornát még nagyobb odaadással folytattam, a sikerek és az eredmények nem maradtak el. Ebben a szakaszban egy rövid ideig a középiskolai testnevelő tanárom irányította az edzéseimet, majd barátom Bálint Mihály testnevelő tanár lett az edzőm. A versenyszerű szertornát a hatvanas évek közepéig folytattam. 

Sajnos több mint egy félévig nem volt állandó munkahelyem. 1957 januárjában átestem egy heresérv műtéten. 1957. február 21.-től sikerült elhelyezkedni a Nyíregyházi Járási Tanács VB Pénzügyi Osztályára. Egy rövid idő után átkerültem a Nyírteleki Tanácsra, ott sem töltöttem hosszú időt. A következő munkahelyem a Nyírpazonyi Tanács, ahol 1,5 évet dolgoztam, mint pénzügyi előadó. A ki és bejárás nehezítette az edzések látogatását, több edzést kihagytam. 1958 októberében a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat Nyíregyházi Üzemigazgatóságához utókalkulátornak kerültem.

A sikeres sportolásom sem mentett fel a katonai bevonulás alól. Egy hónapos munka után elvittek két évre katonának. Szolnokra vonultam be, az eskü után átvittek Ceglédre a tisztes kiképző iskolára, majd ottmaradtam kiképzőnek. A tüzér dandárnál az iskolán felderítő-kiképző voltam. Ez jó volt, mivel kellett számolni, a térkép használata és a lövés is tetszett. Nehéz, de szép két évet töltöttem a katonaságnál, több magas kitűntetést kaptam, megkaptam a „Néphadsereg Kiváló Katona” kitüntetést.

Pénzes József, 1959.                                   

Katonai eskü, 1959.

A parancsnokaim lehetővé tették, hogy tovább folytassam aktív sportolásomat a Ceglédi Építőknél Kürti Béla tanár irányításával. A magasabb egység parancsnoka megbízott a torna csapat irányításával, illetve edzésével. A csapatom a Tüzér és Hadsereg Bajnokságot nyert. Közben jelentkeztem és felvettek a Testnevelési Főiskolára. Ez az időszak nem volt könnyű, hisz helyt kellett állnom az iskolán, mint kiképző és természetesen a főiskolán is. 1967-ben átképeztek vegyi felderítőnek Pátervásárán, majd részt vettem az 1970-es Tiszai árvíz mentési munkáiban.

1960 novemberében szereltem le, 1961. szeptember 1.-ig dolgoztam a TITÁSZ vállalatnál. Ekkor átkerültem a Nyíregyházi Kertészeti Technikumba tanítani. Az első években oktattam a testnevelést a középiskola mellett a Felsőfokú Technikumban is. Nem sokat vártam, hisz még 1961 őszén megszerveztem, illetve megalapítottuk, a Felsőfokú Technikum Sport Clubját. Ezekben, az években a középfoknál több csapatnak voltam az edzője, a felsőfoknál a fiú kosárlabda csapatot irányítottam.

1964 júliusában megbíztak egy 540 fős kollégium vezetésével, ahol laktak szakmunkások, középiskolások és főiskolai hallgatók. Ebben az időben már csak a főiskolás hallgatóknak voltam a testnevelő tanára. A kollégiumi munkát hét évig irányítottam. Mint fiatal vezetőnek nem volt könnyű dolgom, kora reggeltől késő estig dolgoztam, fiatalok között töltöttem az időm jelentős részét. Szerencsém volt, hogy a munkámat nagyszerű nevelők segítették. A szorgalmas munka meghozta a gyümölcsét, nagyszerű irodalmi színpadunk, tánccsoportunk, zenekarunk volt és a fiatalok jelentős része valamilyen szinte sportolt.

Élménybeszámoló Balczó Andrással.

Labdarugó csapattal, Bárány György, Pénzes József.

A kollégiumi munkám mellett egy személyben tanítottam a hallgatókat, az SC-nél több szakosztályt működtettünk, a férfi kosárlabda csapatot is edzettem. Szerencsém volt, hogy ebben az időszakban olyan fiatal tanárok dolgoztak a főiskolán, akik egy-egy sportágban NB-II-es szinten sportoltak és ők átvették a labdarúgás, röplabda és kézilabda csapatok irányítását. Ez úton is hálával és köszönettel gondolok rájuk. Sikerült elérni, hogy a főiskola vezetői, tanárai és az ifjúsága a testnevelés mellé álljanak, és azt támogassák. Ezekben az években alapoztuk meg a főiskola országos, illetve nemzetközi színvonalú sportját. Neveltünk többszörös világbajnok tájfutót, valamint női és férfi kosárlabdában magyar válogatottat. A sportolás feltételei az összefogás kapcsán nagymértékben javultak, megépült a nagyméretű tornaterem és a szabadtéri sportkombinát.

1971. augusztus után csak a testnevelésre, sportra kellett összpontosítani, mivel a kollégiumi vezetéséről lemondtam. A Sport Club több szakosztállyal és csapattal működött, a megye egyik legnagyobb egyesülete lett, jegyezték az országban és külföldön is. A testnevelésnél a személyi feltételek fokozatosan javultak. Az egy fős testnevelőt felváltotta a csoport, majd a tanszéki szervezeti egység, ahol négy testnevelő tanár oktatott, illetve edzősködött. Örülök annak, hogy a fejlődésnek részese és a szervezeti egységnek a vezetője lehettem. A tanszékvezetői munkát két év kivételével 30 évig láttam el. A Főiskolai Sport Clubjának Elnöki tisztét, valamint a férfi kosárlabda csapatának vezetését több mint negyven évig végeztem. Itt említem meg, hogy tornászból kosárlabdás lett, hiszen a felsőoktatásban nincs meg a feltétele a verseny tornának. A Testnevelési Tanszék vezetői munka mellett 1985-től 1988-ig a kollégiumi igazgatói teendőket is elláttam. A kollégium átvételekor a feltételek és az életvitel a mélyponton volt. Úgy érzem, hogy a vezetésem alatt jelentős változás következett be, országos szinten elismerték a munkát, a kollégiummá nyilvánítás az elsők között következett be. A munkám során mindig azt tartottam szem előtt, hogy a siker kovácsa a rendszeres, hozzáértő, kemény munka. Szerettem a rendet, fegyelmet, a kitartást, szorgalmat, pontosságot és a jó kollektívát. Arra törekedtem és arra neveltem a tanítványaimat, hogy az átlag feletti teljesítményt érjük el, ez talán sikerült is. Az SC elnöki teendőinek ellátása mellett a Megyei Kosárlabda és a Sí Szövetség Elnöki munkáját is elláttam. A Magyar Egyetemi és Főiskolai Szövetség Elnökségének több cikluson keresztül tagja voltam.

Kosárlabda csapattal.                              

Családi síelés a Magas-Tátrában, Zuberec.

Köszönettel tartozom mind azoknak, akik segítettek abban, hogy eljuthassak; az INNSBRUKI Téli Olimpiára, a Moszkvai Nyári Olimpiára, KALIFORNIÁBA a kosárlabda edzők tanulmányi útjára, a Magyar Egyetemi és Főiskolai tollaslabda világbajnokság válogatott csapatvezetőjeként a PRÁGAI világbajnokságára.

MIRE IS EMLÉKSZEM VISSZA LEGSZÍVESEBBEN ?

1. Az SC több mint 40 éves működésére. Több száz fiatalnak biztosítottunk sportolási lehetőséget. Négy NB II-es csapatot működtettünk: női és férfi kosárlabda, férfi röplabda, férfi kézilabda. Hét szakosztályban 20 csapat működésének biztosítottunk sportolási feltételeket. Sportkombinátot építettünk társadalmi összefogással. Több országos sport rendezvényt szerveztünk, illetve bonyolítottunk le.
2. Az agrár felsőoktatásban a testnevelésünk és sportunk a legjobbak között volt. Büszke vagyok arra, hogy több sportágban az Országos Agrár Sportnapokon aranyérmeket nyertünk. Örülök annak, hogy férfi kosárlabda csapatunk háromszor nyert aranyérmet.  
3. 37 alkalommal szerveztünk Nemzetközi Kosárlabda Tornát, ahol női, férfi csapatunk szinte mindig dobogósok, illetve elsők voltak. A kosárlabda csapatunk több Európai országban Nemzetközi Tornán sikeresen vett részt.
4. A hallgatók és családok részére rendszeresen szerveztem sí tábort, a sí táborok száma a nyolcvan alkalmat meghaladta.
5. A vízi túrázás feltételeit megteremtettük, a hallgatók és a dolgozók részére túrákat rendszeresen szerveztünk.
6. A dolgozók és a hallgatók szabadidős sportjára kiemelt figyelmet fordítottunk. A dolgozók részére röplabda tornát szerveztünk, melyeken a főiskola mellett a Kassai Egyetem, a Megyei Tanács is részt vett. Az utóbbinak tagja volt János bátyám is. Laci öcsémmel együtt a Főiskola és a Bodrogközi /Sárospataki/ ÁG dolgozóinak a baráti és sporttalálkozókat éveken keresztül megszerveztük.

Az átlagon felüli munkámat és eredményeimet elismerte a Főiskola, a megyei vezetők, az országos hatáskörű szervek. A kitüntetések nem csak a munkámat, hanem azt a kollektívát is dicséri, amelyeket vezettem, illetve akikkel együtt dolgoztam. Ez úton is megköszönöm a felterjesztőknek és az adományozóknak, hogy munkámat kitüntetésre érdemesnek tartották.

KITÜNTETÉSEIM:

1. A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozata 1987.
2. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa „Kiváló Társadalmi Munkáért„ kitüntetés 1979.
3. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés „Ifjúságért és Sportért Díjat” adományozta 1995.
4. Gödöllői Agrártudományi Egyetem „PRO UNIVERSITÁTE ÉRDEMÉREM” 1999.
5. „ Magyar Népköztársaság Kiváló Katonája” kitüntetés, miniszteri 1959.
6. „ Árvízvédelmi Érem” kitüntetés, miniszteri 1968.
7. „ Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója” kitüntetés, miniszteri.
8. „ Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” kitüntetés, miniszteri 1968.
9. „ Kiváló Munkáért” kitüntetés, 1979.

10 „ Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” kitüntetés, 1973.

11. „ Nyíregyházért” arany fokozat kitüntetés, 1974.
12. A Mezőgazdasági Főiskola „Kiváló Dolgozója” 1984.
13. „Testnevelés és Sport Emlékplakett” kitüntetés, Szakszervezetek Országos Szövetsége, 1987.
14. „ Magyar Egyetemi és Főiskola Sportjáért” arany fokozat.
15. „Babérkoszorús Kitüntetés” Magyar Kosárlabda Szövetség.
16. „Törzsgárda Babérkoszorús Kitüntetés”, Mezőgazdasági kitüntetés.

A Főiskolán hét főigazgatót igyekeztem munkámmal segíteni. A vezetőim közül ma is nagyra értékelem és köszönettel tartozom Dr. Sinóros-Szabó Botondnak és Dr. Vétek Jánosnak, akik munkámat nagyban segítették. A hetven év alatt több igaz barátom volt. Az általános iskolában Popovics Sándor, a középiskolában Veres Gyula, a Testnevelési Főiskolán Bugya Ferenc, a Mezőgazdasági Főiskolán Dr. Varga Lajos, Dr. Pintér István, Veres Gyula, Kazár István. A munka során nagyon sok szakmai és baráti kapcsolat alakult ki hazai és külföldi szakemberekkel. A kitűnő barátok közül megemlítem a Kassai Egyetemről Dr. Orosz Tibort és Koleszár Istvánt, a kosarasok közül Kecskeméti Jánost, Kégel Tamást, Kocsis Gyulát, Szirany Pált és sorolhatnám tovább.

A tanári munkám, vezetői és edzői tevékenységem során több száz kiváló fiatalt tanítottam és ismerhettem meg. A Kitűnő egyéniségek neveit hosszan sorolhatnám. Ezek közül egy párat megemlítek: Aranyosi László, Demeter Lajos, Tóthpál Árpád, Szerdahelyi János, Marton Tibor, Marton Kornél, Inántsy Sándor, Oláh Sándor és így tovább ….. Vannak szülők, akikkel a kapcsolatot a kölcsönös tisztelet és megbecsülés alapján a mai napig tartom: Matisz János, Varga Barna.

Az ifjúkorom első szakaszában a sport és a munka volt a meghatározó. A főiskolán egymásra találtunk Julikával, 1964. július 25.-én házasságot kötöttünk Újpesten, ez már 44 éve volt. Nem csak feleségemet fogadtam a szívembe, hanem Évikét is , aki akkor négyéves volt. A feleségem gyors és gépíró iskolát végzett, majd ö is a Nyíregyházi „ Széchenyi István” Közgazdasági Technikumban érettségizett. A Mezőgazdasági Főiskolán 34 évet dolgozott / 1962- 1996 /. Az adminisztratív, illetve ügyviteli területen tevékenykedett. Volt gyors és gépíró, előadó, tanulmányi osztályvezető és titkárságvezető. Munkáját lelkiismeretesen, szorgalmasan, igényesen és pontosan végezte. A szülei kereskedelemben dolgoztak, Édesapját autóbalesetben korán elveszítette. Ezt követően Édesanyja trafikos lett. A Patyi bátyát már a középiskolában megismertem, egy évfolyammal feljebb járt, röplabdázott.

Julikával, a feleségével.                 

Család a Julika ötvenedik születésnapján.

Gabriella kislányunk 1966-ban megszületett, akinek az egész család nagyon örült. A gyerekeinket feleségemmel együtt tisztességgel és becsülettel felneveltük. A tanulásukat, a zenetanulást, a sportolásukat kiemelten kezeltük. Évike matematika-ének szakos tanári diplomát szerzett, majd másod diplomaként a számítástechnikai szakot is megszerezte, jelenleg Nyírtelek városban tanít. Gabika az érettségi után, mint jó kosárlabdázó foglalkozott a pedagógusi pályaválasztással, de ez csak terv maradt. Szerencsére a kereskedelmi pályát választotta és ma sikeres üzletasszony.

Az eltelt 44 évet feleségemmel együtt szeretettben, békességben, megértésben és egymást segítve töltöttük el. Sokat köszönhetek feleségemnek, támogatott abban, hogy munkahelyemen, átlagon felüli munkát végezhessek. A család céljait együtt valósítottuk meg, a nehézségeket közösen viseltük. Mindig gondoskodott arról, hogy otthonunk barátságos, tiszta és lakályos legyen. Azon fáradozott, hogy a gyerekek és mi is tisztán és jó öltözöttek legyünk. Nem csak én, hanem család minden tagja tudja, hogy Julika kitűnően főz és süt, ezt ma is minden nap végzi, melyért köszönettel tartozunk.

Mindkét Leányunk házasságot kötött, a két családban 2-2 unoka született. Sajnos az Évike házassága húsz év után felbomlott. Gabika férje, Misi, akinek gépészmérnöki diplomája van, használt autókereskedéssel és két kamion üzemeltetésével foglalkozik. Gyermekeink tisztességesen és becsületesen dolgoznak. Szép otthonuk van, melyet rendben és tisztán tartanak. Életük legfontosabb része a család, a gyerek, jól neveltek, nagyszerűen sütnek, főznek, a szülőket tisztelik és becsülik. Misi vejünk a szakmáját jól ismeri, sokoldalú, munkáját igényesen végzi, otthonukat igényesen széppé teszi, mindenkinek igyekszik segíteni, családszerető, a gyerekek nevelésében nagyrészt vállal.

A feleségemmel együtt büszkék vagyunk a négy unokánkra, akik egészségesek, okosak és tisztelettudóak szüleikkel, nagyszüleikkel és mindenkivel szemben. Az unokáink kitűnően sportolnak, nagyszerűen síelnek.

Diána unokánk a Budapesti Közgazdasági Egyetemen a diplomatervének megvédése előtt van. Ötödévben párhuzamosan egy évet végzett a Passau Közgazdasági Egyetemen. Nyelvtudása kiemelkedő, német és angol nyelvből szakmai felsőfokú oklevéllel rendelkezik.

Balázs unokánk érettségi után jelenleg a Nyíregyházi „Bánki Donát” Szakközép Iskolában autóvillamossági technikusit végzi. Az általános és középiskolában országos szinten röplabdázott.

Olivér unokánk a Budapesti Műszaki Egyetem Közgazdasági Karán negyedéves lesz. Általános és középiskolában országos szinten kosárlabdázott.

Fanni unokánk 8. –os lesz a Nyíregyházi Tanárképző II. Gyakorló Általános Iskolában, ahol éveken keresztül kitűnő eredményt ért el. Az aerobik sportot szívesen csinálta, magyar bajnok volt. Két éve váltott sportágat, jelenleg szorgalmasan kosárlabdázik. Reméljük, hogy unokáink nem feledik el a Leányfaluban eltöltött nyarakat, a sok sí tábort, mind két helyen élvezték a nagy szülők szeretetét és a gondoskodásukat. Ma is figyeljük a tanulásukat és életútjukat, sokat izgulunk értük. Sajnos ma már jóval kevesebb időt tölthetünk velük.

A visszaemlékezésemből nem hagyhatom ki anyósomat – anyukát – sem. Több, mint harminc évig éltünk egy fedél alatt békességben, szeretetben és megbecsülésben. Nyugodjon békében. A kis családunk hűen bizonyítja, hogy több generáció hogyan él példásan együtt.

A feleségemmel azon fáradoztunk, hogy családunknak kényelmes és szép otthona legyen. A házasságkötésünk után, mint igazgató beköltöztünk a kollégiumba. A kollégiumvezetését leadva a Főiskola támogatásával kaptam a jelenlegi lakásunka a Ferenc körút 4. sz. 4 emelet 12. A lakás 3,5 szobás, 83 m2-es, a rendszerváltás után mi is megvettük, igaz még mindig van részletfizetésünk.

1972.-ben Leányfaluban vásároltunk egy telket, 150 négyszögöles, a Dunához közel. A telekvásárlás után belefogtunk egy üdülő építésébe, melyet egy pár éve lakássá minősítettük át. Az építkezés nekem és kedves feleségemnek a legnagyobb megpróbáltatása volt. A ház családi összefogással és segítséggel készült el. Ezúton is köszönetemet fejezem ki, akik segítettek az építkezésben. Tavasztól őszig élvezzük a Duna és a Pilisi hegyek klímáját. A sors és a szerencse úgy hozta, hogy a motorizáció világában nekünk is több személygépkocsink volt: Renault 10, Polski 125-ös, Zsiguli 1500-as, Wolszvágen-Ventó és jelenleg Wolszvágen – Jetta személygépkocsink van. Addig, míg az üdülőnk nem volt meg többet utaztunk. Több keleti, illetve nyugati európai országban jártunk, kempingeztünk, sátoroztunk. Ma már, mint szervező évenként egy alkalommal Szlovákiában, a Magas – Tátrába sí táborba vesszünk részt.

Leányfalui ház, Julika, Jóska, 2011.         

  Leányfalui ház kertrészlete, Pénzes József.

A feleségemmel együtt fontosnak tartom a testvérekkel és azok családjával való kapcsolattartást. Többször találkoztunk jeles napokon, névnap, születésnap, karácsony, újév, családi ünnepek. Sajnos a korunk előrehaladtával a találkozások jóval ritkábbak, ma már nehezebben mozdulunk ki.

Minden embernek van hobbija, így nekem is. A János bátyám 30 éve megszeretette velem a sportvadászatot, azóta is szívesen választom e szép sportot, sajnos egyre kevesebb lehetőségem van. E területen is elégedett vagyok, a Baktalórántházai Vadásztársaságnak vagyok a tagja. Volt lehetőségem több vadásztársaságban vendégként vadászni. Így vadászhattam a megyénkben több helyen, Borsod-, Nógrád-, Hajdu- és Somogy megyében is volt lehetőségem. Szerencsém volt, hogy János bátyámmal és Laci öcsémmel többet vadászhattam. Megemlítem, hogy két testvéremtől sokat tanultam e sportban. Hálával emlékszem vissza Dr. Lengyel István kitűnő vadászra, akitől sok hasznos dolgot megtanultam a vadászatból. Mindig szívesen vadásztam nagyvadra, ezek közül is a legnagyobb élményt a vaddisznó vadászata nyújtotta. A Pálházán elejtett első két vaddisznót a Sárospataki rokonoknak is nagy örömmel mutogattam, ezt még közel 40 db követte. A trófeás vadak közül 1 db ezüstérmes gímszarvast, 1 db 23 cm-es agyarú vadkant ejtettem. Szerencsém volt, hogy Erdélyben egy csodálatos medve lesen vettem részt.

Első vadászélmény, Pálháza, 1972.          

Borgyűjteménye közt, Leányfalu.2011.

Harmincöt évig egy korty szeszes italt sem fogyasztottam, ma is csak ritkán és mérsékelten. Laci öcsém megszeretette velem a borászkodást. Leányfaluban egy kis borozót alakítottam ki, ahol Magyarország 22 borvidékének palackos borait gyűjtöm és 3 db 60 literes boroshordóban igyekszek kitűnő bort tárolni. A borozó büszkeségem, szinte naponta szemlélem meg.

Szívesen kertészkedem és e területen vannak sikereim. Vannak évek, amikor elfogadható a gyümölcs és zöldségtermés. Gyönyörködünk a csodálatos 60 db muskátliban.

Mindennap reggel tornászom, feleségemmel együtt naponta gyalogolunk, hetente többször kerékpározunk. Sajnos a motorcsónakot ritkán viszem a vízre. Eddig évente egyszer egy hetet síelek az általam szervezett csodálatos sí táborban. Sajnos az utóbbi három évben kétszer műtöttek lágyéksérvvel, így a napi három km futásban szünet van.

AZ ELMÚLT 70 ÉV ÖSSZEGZÉSE

A gyermekkorom nem volt könnyű, de nekem is volt igazi gyermekkorom. Hálával és köszönettel gondolok vissza Édesanyámra és Édesapámra, akik tisztességgel és becsülettel felneveltek. Jó emberi tulajdonságokkal indítottak el az életbe.

Sokat köszönhetek testvéreimnek, akik fiatal koromban segítettek és támogattak. Később nagy figyelemmel kisérték pályafutásomat, a sikereimnek velem együtt örültek. Pályafutásom nem volt könnyű. Igyekeztem szorgalmas, kitartó és törekvő lenni. Azon fáradoztam, hogy átlagon felüli munkát végezzek. Szerettem a rendet és a fegyelmet. Kritikus voltam magammal, de másokkal szemben is. Tanítványaimnak igyekeztem minél többet nyújtani, de az átlagtól többet követeltem.

Az életem során fontos és meghatározó volt feleségem és családom. Otthonunkat a szeretet, megbecsülés, békesség, egymás iránti törődés jellemzi. Boldog ember vagyok, mert tisztességes, becsületes és emberszerető családom van. Életem során azt tettem, amit igazán szerettem. Sokat dolgoztam, voltak kudarcok, de több volt a siker és a kimagasló eredmény.

Leányfalu, 2008. július hó. „

Pénzes József Bátyám 70.-ik születésnapjára írt és elmondott köszöntőmet a következőkben mellékelem. Az ünnepség Máriapócson Kovács János és Felesége Ildikó által üzemeltetett Hungaricum Vendégházban volt megtartva. A közeli és távoli családtagokon kívül a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai munkatársak, barátok, tanítványok több mint 50- en vettek részt. A színvonalas köszöntések, megemlékezések értékes, eredményes életútra utaltak. A köszöntésem bizonyos mértékig Jóska Bátyám bemutatását is szolgálta.

„JÓSKA 70. SZÜLETÉSNAPJÁRA

Az elmúlt hét egyik napján korán ébredtem, majd úgy döntöttem pennát veszek a kezembe, hogy Jóska 70. születésnapjának köszöntését papírra vessem – közben tinta cseppent a papírra. Végül a számítógéphez ültem és a köszöntést, emlékezést bepötyögtettem, amit most szeretnék elmondani.

Tisztelt Ünnepelt, Kedves Jelenlévők!

Jóska 70. születésnapján köszönteni és emlékezni szeretnék. Megtiszteltetés, hogy köszönthetlek. Úgy érzem, hogy ez alkalommal is emlékezni kötelességünk, felejteni nem szabad. Érdemes napirenden tartani, hogy a múltról és jövőről vallott elveink, mondott véleményeink egyeznek-e a cselekedeteinkkel.

A szűkebb családunk is több évszázadban és rendszerben élt. Édesapánk a 19. század végén született. Szüleink házasságot 1919-ben kötöttek, a 11 gyerek a 20. század első felében született, jelenleg 7 testvér él. A szüleink és a testvéreim életében a társadalom, jelentős változáson ment keresztül: Édesapám az első világháborúban császári katonaként szolgált, ezt követte a tanácsköztársaság, a Horthy rendszer, gazdasági világválság, második világháború, a szocialista rendszer, a forradalom, a rendszerváltás, az újbóli kapitalista rendszer. A változások a családunkra is jelentős hatással voltak, negatív és pozitív értelemben egyaránt. A 20. század elején a megélhetés nehéz volt, vidéken a szegénység általános volt. Az egészségügyi ellátás, a nehéz körülmények miatt a gyerekkori és a korai felnőttkori halandóság magas volt.

Édesapánk születésének 100. évfordulóján / 1997-ben / az emlékére, tiszteletére a családról rövid anyagot állítottam össze. Édesapánk 2 éves korában elveszítette /1899-ben/ 42 éves édesapját, 12 éves korában elveszítette /1909-ben/ 41 éves édesanyát, ezt követően testvére nevelte. A korai árvasága hatással volt az életére, a gyerek centrikusságát valamennyien tapasztalhattuk. Szorosan kötődtünk édesapánkhoz, közös élményekről napjainkban is szívesen beszélünk. A térdén ülve valamennyien hallhattuk az általa mondott meséket, történeteket, kedvenc dalait / Fehér László lovat lopott, Hej cigánylány/.

Édesanyánk a gyereknevelés, a háztartási munka mellett a mezőgazdasági munkában is igyekezett részt venni. A 20-as, a 30-as években, a háború alatt még a petróleumlámpa világítása sem volt mindig természetes dolog. Volt bizony, hogy egy-egy feladatot a spór lángja mellett kellett megoldania. A szüleink szeretete, az együtt végzett munkák során tapasztalt segítőkészségük, a felnőttként történő kezelésünk, a véleményeink meghallgatása, a taníttatásunk, az előrehaladásunk érdekében tett erőfeszítésük, a szorgalmuk, nyugalmuk, türelmük és tisztességük napjainkban is példaképként él bennünk.

A családon belül, de különösen az egymást követő testvérek félmondatokból, szavakból, számokból is gyakran megértik egymást, ugyanarra gondolnak. Jóska 8. ként, én 9. ként láttam meg a világot, Ő 38-as, én 41-es vagyok. Sanyi 20-as, Pista 22-es, Károly 25-ös, Pali 27-es, János 31-es, Gyurka 33-as, Anci 35-ös, Piroska 44-es, Klári 50-es. E felsorolással is tisztelettel, hálával és köszönettel gondolok testvéreimre és családtagjaikra. Jóska 70. születésnapja is járuljon hozzá a méltó megemlékezéshez, a további egymás iránti tisztelethez, megértéshez, a tisztességes élethez.

Az életünk jelentős részét a szocialista rendszerben éltük meg, annak pozitív és negatív hatásaival együtt. A szüleink fáradságos munkájával, a testvérek egymás segítésével, a szocialista rendszer adta lehetőségek kihasználásával a tanulás és a munka lehetőségeit igyekeztünk tisztességesen hasznosítani. Az elért eredményekkel valamennyien elégedettek lehetünk.

Jóskával eltöltött, a közös gyerekkorunkra mindig szívesen emlékszem vissza:

- Sokat játszottunk az akkori játékokkal: kóttyázás, bigézés, griccelés, kártyázás, focizás, stb. Sok közös játékot készítettünk.

- A mezőgazdasági munkában is gyakran vettünk részt: dohánytörés, póré felverése a pajtában, kapálás, szénagyűjtés.

- Kiemelkedő élmények közé tartozik a dinnyeföld őrzése, a szövetkezetben a lóval történő ekekapálás, a malom hűtővízében történő fürdés, a Kislétai piactéren történő nyár esti időtöltések.

- A középiskolából egy évet egyszerre töltöttünk Nyíregyházán. Gyakran volt közös programunk a sport és az iskola rendezvényeken. A Pista bátyámtól kölcsön kapott Pannónia 250-es motorral a szomszéd faluba történő kiruccanások, ismerkedések, kapcsolattartások többször előfordultak.

- A katonai éveid alatt rendszeresen leveleztünk. Cegléden 1959. december 8.-án keltezett levélből rövid idézet / három oldalas volt /: „Az eddiginél nagyobb mértékben folytatom a tornát. Most tanultam meg a korlátról a mellé szaltót és a nyújtóról is a szaltót. Remélem, ebben az évben több országos versenyen fogok indulni.” A munkában elért eredményeidnek kezdetét jelentette. Az életed során tapasztalt tudatosság mindig jelen volt.

Szemlőhegyi u 29/B Kollégiumban laktam, Te a Testnevelési Főiskolára jártál, levelezőként, gyakran nálunk szálltál meg, ekkor alkalmunk volt több aktuális témát megbeszélni.

            A munkába állásomat követően, különösen a Sárospatakon eltöltött 14 év alatt rendszeres kapcsolatban voltunk: kölcsönös családi rendezvényeken, a Főiskola és az állami gazdaság közötti együttműködés révén, a hallgatók gyakorlatra jöttek hozzánk, a dolgozók közötti sport rendezvényeket, majálisokat közösen szerveztük.

            Kezdeményezésedre, támogatásoddal 35 évesen, 1976-ban kezdtem el síelni, nehezen, de az alapokat elsajátítottam. A lelkesedést tovább adtam, a két lányom, a három unokám szeret síelni. A sí táborokba rendszeresen járunk, nagyon sok közös élményünk van.

            A közös vadász élményünkről sokat lehetne beszélni. Egy sikertelen éjszakai vadászat után is jól érezzük magunkat, az ugratás, a jó kedv nem marad el.

            Szívesen emlékszünk arra is, hogy Tahitótfaluban, Leányfaluban, Veresegyházán, Fóton a Gyöngyösről hozott szőlőből Palival, Jánossal, Gyurkával közösen készítettünk mustot, amiből jó bor lett.

            A testvérek között kialakult kapcsolatok, együttműködések hozzájárultak a fejlődésünkhez, előre haladásunkhoz, az életünk minőségéhez.

Kedves Jóska Bátyám!

A 70. születésnapodon mondhatom, hogy megélted az öregkor kezdetét. Az életedet, elveidet, munkásságodat, szorgalmas, tisztességes, fegyelmezett munkával elért sikerélményeidet, kudarcaidat közelebbről, távolabbról ismerem. A szűkebb és tágabb család, barátaid ismerik az életed különböző szakaszait, a családi életben, a munkában elért eredményeidet, mindig örömmel nyugtázták.

Öröm számunkra, hogy a 70. születésnapodon jó egészségben köszönthetünk. Kívánjuk, hogy az elért öregkorod egészségben, megértésben, tisztességben, további sikerélményekben, Julikával és a családoddal hosszú legyen. Máriapócs, 2008. július 27.”

Jóska Bátyám házasságot Czékmann Juliannával 1964. július 25.-én Budapesten, Újpesten kötött, amelyet Pali Bátyám helybeni lakása indokolta. Közös gyerekük Gabriella 1966. április 29.-én született, Julika előző házasságából Évike 1960. július 23.-án született. Gabika Türk Mihállyal 1985. július 20.-án, Évike Szabó Józseffel 1982. július 31.-én kötött házasságot. Gabikákénál Olivér 1986. augusztus 15.-én, Fanni 1994. május 9.-én, Évikéknél Diána 1984. szeptember 27.-én, Balázs 1986. május 10.-én született.

4/6. Pénzes György /1933.02.25.-2012.12.24./ Kislétán született.

Pénzes György, 1964.           

Pénzes György 2011.03.10.

4/6. Pénzes György /1933.02.25.-2012.12.24./ Kislétán született. Gyuri bátyámmal sokat találkoztam. A szakmánk hasonlóságából eredően a műszaki kérdésekről minden találkozás alkalmával szót váltottunk. A külföldi utak, - elsősorban a Felső Dunán hajózott – utána a Budapesten történt kikötési szünetekben Mátra hajón látogattam meg. A feleségével, Évikével Sárospatakon is meglátogatott. A Budapesti munkaviszonyom ideje alatt gyakran a Római Lakótelepen a lakásunkban keresett fel. A Duna Pesti oldalán lévő hajójavítótól az Újpesti Összekötő Hídon gyalog, vagy kerékpárral jött át. A középiskolában nyugdíjasként gyakorlati oktatást vezetett, amikor az egyik hajón vendégeivel együtt halászlé fogyasztásán vettem részt. A gyakori találkozásokból eredően jól ismertem a munkáit, sikerélményeit, problémáit. Az utóbbi időben, sajnos a kórházban is többször találkoztunk.

Szabolcs megyében, Nyírségi tájegységhez tartozó Kislétán, 1933. február 25.-én, hatodik gyerekként született. A hat elemi iskolát Kislétán, a római katolikus egyház iskolájában végezte. 1945 után Kislétán a Dolgozók Iskolájában fejezte be az általános iskola utolsó két osztályát.

Budapesten géplakatos szakmát tanult. A kilencedik kerületben Timót út 3. alatt lévő kollégiumban lakott és innen járt ki Csepelre. A gyár területén, a Fácánosban volt az elméleti és gyakorlati oktatás. A Szerszám Gépgyárban generál javítások folytak. Szorgalma, szakma-szeretete, jó munkája alapján Apró Antal, egy idős szakmunkás magához vette. A forgácsoló részlegben egy köszörűt javítottak, de a munka befejezése után nem működött simán, beremegett, nem tudták megállapítani az okát. Az idős szakmunkás megkérdezte tőle: „Mi a baj?”. Ő megmondta, hogy mi a baj: új tengelyt tettek bele, a tengely hőkezelése nem volt megfelelő, nem volt elég kemény és ezért berágott. Újra szétszedték és ez volt az oka a köszörűgép rázkódásának. A szakvizsga letétele után a gyárban teljesítményre dolgoztak, több idősebb, 30 éves szakmunkás irigyelte a teljesítményét, a jó keresetét.

A Csepeli munkahelyéről, 1954-ben vonult be katonának. A laktanya, ahová bevonult a későbbi Fóti Gyermekvárosban volt. A kiképzés után Sopronba, a határőrökhöz került, innen kihelyezték Fertőrákosra. Az 1956-os események idején, a Csehszlovákia határán, Perecén volt határőr. Az őrsön két fogatos, két hátas ló volt. Kezdetben raktárkezelő, később a többi katona - a szakács helyettesítése után véglegesen - őt választotta szakácsnak. Az 1956-os események alatti cselekmények hírei Miskolcról, más városokból az őrse is eljutott. Az őrs vezetője parancsba adta az őrs területének megvédését, szerencsére fegyveres összecsapásra nem került sor. 1957-ben Anci húga egy hétvégén, a határon meglátogatta, éjszakai szállást az őrsparancsnok szobájában biztosítottak számára. A látogatás után hazaindulva kiadós csomagot készített Anci húgának.

Pénzes Anna, Pénzes György.  

Pénzes György, Pereces, 1956.

A három éves katonai szolgálat után 1957-ben szerelt le. Az életét alapvetően meghatározta, hogy Pali testvérbátya első feleségének nevelő apja, Bors a MAHART telelőjében dolgozott és közreműködésével hajóra került gépkezelőnek. Először a belföldön közlekedő hajókon teljesített gépkezelői feladatokat, a KOSSUTH-, a PETŐFI- KŐRÖS személyhajón, BERETTYÓ gőzös teherszállító hajón. Utólag is szívesen emlékszik vissza a gépészet témában indult tanfolyamra, ahol jó elméleti és gyakorlati tudással rendelkező mérnökök tartottak előadást. A megítélése szerint is nagyon sok ismeretre tett szert. A hajógéptanból, hajóelektromosságból a vizsgáztatást a tengeri hajózás főmérnöke, Forgács vezette. A nyolc vizsgázóból négyen tettek eredményes vizsgát. A hajókra a gépészek beosztását végző Arany Szabó megjegyezte „Gyurikám nem csalódtam magában”. Ezt követően először másod géptiszt, majd gépüzemvezető beosztásban dolgozott a különböző hajókon. A GYŐR teherhajó Deiz motorral, az ESZTERGOM teherhajó két darab svájci gyártmányú kétütemű Sülcet motorral, a KOMÁROM teherhajó lángmotorral volt felszerelve, amelyeket sikerült megfelelően üzemeltetnie. A KOMÁROM teherhajóval hat hónapig a Zuhatagon hajózott.

A Győrújbaráton történt beszélgetésünk során a zuhatag kifejezést, a Duna szakaszait sikerült tisztázni. Őszintén bevallva a témában tájékozatlan voltam. A Dunán zuhatagnak hagyományosan a nagyesésű szakaszokat nevezik. A Dunai Zuhatag esetében minden hajós az Ó-Moldva /Moldva Veche,1048 fkm/ és Szörényvár /Turnu Severin, 931 fkm/ közötti zuhatagos szakaszra gondol, ami a Vaskapu I. erőmű 1973 megépítéséig a Duna legnehezebb hajózható szakasza volt. A hajózás szempontjából a Dunát négy jellemző szakaszra osztják:

1. A Felső-Duna a folyó Gönyű /1791 fkm./ feletti szakasza. A vízlépcsők megépítéséig jellemző a viszonylag nagy áramlási sebesség, a szűk hajózómeder, a szűk hajlatok voltak, amelyek erősen korlátozták a vontatmányok méretét és összeállítását.
2. A Közép-Duna a Gönyű /1791 fkm./ és Ó-Moldva /1048 fkm/ közötti szakasz. Jellemzője a széles meder, a víz közepes áramlási sebessége, a kis vízállásnál előforduló sok zátony és gázoló. A víz esése kilométerenként átlagosan öt-hét centiméter.
3. Az Alsó-Duna szakasz Szörényvártól /931 fkm./ a torkolatig terjed, széles mederrel, kis áramlási sebességgel, zátonyokkal, gázlókkal, szigetekkel.
4. A közép-Dunától az Alsó-Dunát elválasztó rész maga a Zuhatag, ahol a Duna áttör a Déli-Kárpátok és a Balkán hegység között. A hajózást az egyes szakaszokon előforduló nagy esés, a nagy áramlási sebesség, a sziklás meder, az örvények, az akár több száz méter átmérőjű forgók, a keresztirányú áramlások, a különböző sziklazátonyok nehezítik. A mai zsilipek megépítésével, könnyebb volt a szakaszon áthajózni, de továbbra is a legnehezebb, nagyobb odafigyelést követel.

Felső-Duna.                                                   

Dunai Zuhatagos szakasz.

Kazán szoros bejárata.                                                 

Vontató gőzös a Zuhatagon.

A Duna Európának a Volga után a legnagyobb folyója, hossza 2890 km, hajózható Ulmtól Sulináig 2588 km-en. A Dunán szállított áruk össztömege 1987-ben elérte 100 millió tonnát. Egy mai vélemény szerint „A Duna az elherdált lehetőség. Hová tűnt a magyar hajózás?”

A MÁTRA 500 LE vontató motorhajó - Felső-Dunai „Csiribiri” típusú – a Gyurka életéhez tartozik, 25 évig volt üzemvezetője, a sikerélmények sokaságát biztosította számára, az általa megvalósítottokat mások nem tudták ismételni. A hajón nem keletkezett olyan meghibásodás, amit helyszínen, elfogadható időn belül ne tudtak volna megjavítani. A főjavításokat is saját kézzel csinálta, ha a javítóműhelyben volt, a munkát, akkor is ő irányította. A találkozásaink alkalmával mindig beszámolt a munkájáról, sikerélményeiről. A hat hengeres motor a Felső-Dunán meghibásodott, mindenki azt hitte, hogy tartós veszteglés lesz. A szelepháztetőt leszerelték, látták, hogy egy anya a két fogaskerék közé került, a királytengely /vezérlőtengely/ elállítódott. A vezérlést újra szabályozta, a hibát kijavította, páróra múlva menetkész állapotban voltak.

A Gyurka munkáját a hajó beosztott munkatársai, a MAHART illetékes vezetői is elismerték. Kanyóczki István osztályvezető, kiváló szakembernek tartja, a mai napig is tartják a kapcsolatot. Mikó Jánossal, aki földi, szintén Kislétai, és az osztályon dolgozott mindig jó kapcsolatban volt.

A hajózási munka végzésével párhuzamosan a szakmához kapcsolódó szakközépiskolát elvégezte, érettségit jó eredménnyel tette le. Az aktív nyugdíjas éveiben, a szakközépiskolában, a hallgatók részére gyakorlati oktatást vezetett. A régi hajós ismerősei gyakran hívták a probléma megoldása céljából, kérésre komoly javításokat is végzett.

Az internet segítségével igyekeztem a munkájával kapcsolatos hajók adatait, képeit összegyűjteni. Számára a legtöbb sikerélményt jelentő MÁTRA hajó adatainak képeinek összegyűjtésére kiemelt gondot fordítottam.

MÁTRA 500 LE-S VONTATÓ MOTORHAJÓ / FELSŐ-DUNAI „CSIRIBIRI”-TIPUS/ ADATAI.

Állapot: Üzemen kívül.

Műszaki adatok: Épült: 1963. MHD Balatonfüredi Gyáregysége, Balatonfüred. Legnagyobb hossz:37,68 m, legnagyobb szélesség:34,23 m/?/, fixpont magasság:5,78 m, oldalmagasság: 2,5 m, legnagyobb merülés: 1,26 m, vízkiszorítás: 243,6, fő gép típus: 2xWola 1 DVMa-303, fő gép teljesítmény: 2x428 LE, 2x315 kW.

Hajótörténete: 1963. MÁTRA, MAHART. Eredetileg 2x250 LE. 1969. Motorcsere révén 2x428 LE teljesítmény. 2000. Selejtezve. 2003. Árverésen értékesítve. 2006. Váci komp mellett lekötve áll. 2007. MÁTRA. Európa Rendezvényiroda Kft. Neszmély. Nagy-Dunai Kikötő.

Ismert tulajdonosok: MAHART Magyar Hajózási RT. Budapest. Európa Rendezvény Iroda Kft. Budapest.

  MÁTRA a MHD Balatonfüredi Gyáregységében.                   

 MÁTRA 1970-es évben.

MÁTRA 500 LE vontató motorhajó, Felső Dunai „Csiribiri”.

Gyurka Bátyám Kurdy Évával 1966. június 30.-án kötött házasságot. Egy lány gyerekük született 1967. március 30.-án Győrben. A családdal együtt Győrben laktak, lányuk Évike is Győrben telepedett le, ott van családi házuk. Réti Attilával kötött házasságából Dániel nevű fiuk született. Gyurka Bátyám a találkozásunkkor mindég szívesen és nagy elismeréssel beszélt kislányáról, Évikéről és unokájáról, Daniról.

Éva, Évike, Gyurka, 1971.                       

Gyurka, Éva, Julika, Leányfalu, 1986.

Évike kiváló tanulóként végezte el az általános-, középiskolát, valamint az egyetemet. A mindennapi munka mellett szinte folyamatosan tanult, végzett valamilyen szakiskolát, és végül a doktori disszertációhoz kapcsolódó vizsgákat is sikeresen letette. Évikének a tanulásban szerzett sikerélményei a szüleinek, édesapjának talán még nagyobb sikerélményt, megnyugvást és boldogságot jelentett.

Pénzes György és Neje /1966.06.30./.                

Pénzes Éva, Réti Dániel, 1999.

Dani Nagymamája sokat beszélt a Dani által szeretett ételekről, Nagyapja, Gyurka Bátyám a kórházban is boldogan mondata: Danival szoktuk nézni a Győri ETO meccseit. Ha az ETO csapatnak jó ment mindig szívesen beszélt róla, én meg természetesen mindig rákérdeztem. Dani, unokája szeret sportolni, korán kezdte a teniszezést, gyakran megjegyezte, hogy szeret teniszezni. A legutóbbi beszélgetésünk alkalmával Danitól megtudtam hetente háromszor jár teniszedzésre, de egy-egy módszer begyakorlatozására plusz órát is vesz. Nagy tisztelője vagyok a tenisznek, felnőttként tanultam meg, napjainkban is hetente készszer két órát játszok párosban, a TV közvetítéseket szívesen nézem. Megjegyeztem Daninak talán összejön egyszer, hogy közösen teniszezzünk.

Gyurka bátyám nyugdíjas éveiben többször kapcsolatba került a különböző egészségügyi szervezettel. Már korábban is előfordult, hogy az orra vérezni kezdett, a látogatásakor mi is tapasztaltuk az orrának vérzését, de közölte mindjárt eláll, papír zsebkendőt fogott az orrához, közben hátrahajtotta a fejét, rövid idő után megszűnt a vérzés. Az egyik alkalommal mesélte, hogy az egyik hajón dolgozva a vaslépcsőről leesett, a derekát erősen megütötte, erősen fájt neki. Erzsike a feleségem javasolta célszerű meg vizsgáltatni, röntgenfelvételt csináltatni, nincs e törés. Később a fájás csökkent a vizsgálat elmaradt. A Győri Petz Aladár Megyei Oktató kórházban 1992-ben gyomorfekélyből származó vérzés miatt kezelték. A kórházban 2000-ben újabb vérzés miatt kezelték. A kezelések során többször vérpótlásban részesült. A legutóbbi kórházi kezelés során tumor kutatás történt, a bátyám szerint tévesen tumor került megállapításra, kezelés céljából átvitték egy másik kórházi részleghez. Ekkor már a menése is nehezére esett. Soron kívül a gerincének idegsebészeti beavatkozásra volt szükség. A műtét után intenzív osztályra került, a látogatásunk során igen kedvezőtlen benyomásunk alakult ki, beszélni nem tudtunk vele. Később megnyugvásunkra egyre jobb állapotba került, azonban a két lába lebénult, nem tudott járni. A belgyógyászaton megismert fiatal orvos javasolta és segített a beutalásában neki, hogy a Dunakeszin lévő Rehabilitációs Kórházba menjen, a járásának valamilyen szintű visszaállítása céljából. A kórházban a feleségemmel, Erzsikével vártuk, mentővel hozták, az egyik fekvőhelyről a másikra történő áttételét két betegszállító oldotta meg. Az elhelyezkedése után beszélgettünk, szellemileg teljes friss volt. Nyugdíjasként legfontosabb elfoglaltságomnak tekintettem, hogy rendszeresen látogassam a bátyámat. A kórházakban korábban tapasztalt hiányosságok, ebben a kórházban nagyobb mértékben jelentkeztek, a kiszolgáltatottabb betegek nehezen viselték a hiányosságokat. Gyurka bátyám mindent igyekezett megtenni az újra járás érdekében, a napi tornákat igényelte, kezdetben segítség nélkül nem tudta egyedül végezni, a segítséget erősen hiányosan kapta meg. Ezt követően szinte mindennap mentem és a napi tornázást együtt csináltuk. Szerencsére személy gépkocsival a korábban vásárolt biléta bedobásával lehetett bemenni, közel a Gyurka bátyám tartózkodási helyéhez. Több hét után egy felálló szerkezetben próbálkozott a felállással, sok nehézségek árán nagy öröm volt számunkra, különösen Gyurka bátyának, hogy fel tudott állni. A menés járókával történő gyakorlása után, a rendkívüli akarat erejének köszönhetően egy kisebb botsegítségével meg tanult járni. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Máriapócson lakó Piroska húgához mindig szívesen ment és töltött pár napot. Többször előfordult, hogy én is ott voltam és közösen jártuk be a gyerekkori emlékeink színhelyét. Piroskánknál csodálatosan rendben tartott kertjükben, az udvaron sétált, gyalogolt, nagy örömmel újságolta a bot nélküli menést. A Budakeszi Kórházban töltött utolsó időszakában, 2003. február 25.-én volt a 70.-ik születésnapja. Nagy nehezen rá tudtam venni, hogy a hosszú kórházi tartózkodás után egy hétvégén jöjjön el hozzánk. A közelben lakó testvéreinknek szóltam tervezett ünnepről.

Pénzes György 70.-ik születésnapja, Bp, 2003.  

Cirike, Mária, Évike, Pénzes György, 2011.

A Kata Lányunk esküvőjét Nagy Istvánnal 2010 júliusában, Visegrádon tartottuk. A meghívóra Gyurka bátyámék reagáltak, közölték nem tudnak az esküvőn részt venni, de autóbusszal Budapestre jön, és a végállomáson várjam, egy kisebb bakival sikerült a találkozásunk. A Katának hozott pénzbeli ajándékot átadta és ezt követően a visszainduló autóbuszig közel másfél órát beszélgettünk, a sorstól ezt is ajándéknak tekintem. Nagy megtiszteltetésnek tartottam, hogy a 70.-ik születésnapomra, 2011. március 10.-én Gyurka bátyám feleségével, Évikével eljöttek hozzánk és együtt lehettünk a testvéreinkkel, szűkebb családunkkal. Ezt követően csak beteglátogatáson kórházban, az otthonukban találkoztunk, többségében szellemi frissességben sok régi témáról beszélgettünk. A találkozásokra együtt jött a feleségem Erzsike, többször Piroska húgommal, János bátyámmal, Jóska bátyámmal és feleségével, Julikával mentünk.

Sajnos Gyurka Bátyám betegsége egyre súlyosabbra fordult, s végül 2012. december 24.-én karácsony szentestén eltávozott az élők soraiból. A Győri temetésén a testvérei közül részt vett János bátya, Jóska, Laci öccse, Piroska húga és család tagjai. Nyugodjon Békében.

4/7. Pénzes Anna hetedik gyerekként, első lányként 1935. október 8.-án Kislétán született.

Pénzes Anna, Elsőáldozó, 1944.          

Pénzes Anna, 1972.

4/7. Pénzes Anna hetedik gyerekként, első lányként 1935. október 8.-án Kislétán született. Az általános iskolát a Kislétai Római Katolikus Iskolában 1944-ben kezdte meg, tanítója Bagaméri Erzsébet, „Római Kisasszony” volt. Ekkor az első hat osztály egy tanterembe járt, egy tanító oktatta őket. Az iskolák államosítását követően az osztályok külön tanterembe tanultak, az ötödik osztálytól több tanító, tanár tanította őket. Az általános iskola nyolc osztályát Kislétán 1952-ben fejezte be. Ez év szeptemberében kezdte meg a Nyíregyházi Kereskedelmi és Közgazdasági Középiskolát, kollégiumi bentlakással. A beköltözése előtt Édesapám jegyezte meg „Annuska, a házékessége elkerül az otthoni háztól.” A nyári szünetekben többször a Kislétai „Rákóczi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet irodáján dolgozott. A szövetkezeti munka során az ott dolgozó állatorvos, Bomberák, annyira megkedvelte, hogy feleségül akarta venni, Anci a szülők akarata ellenére nemet mondott, amiből kisebb-nagyobb feszültségek adódtak. A történtek befolyásolhatták, hogy Anci nem alapított családot. Az érettségi után, 1956-ban egy életre a könyvszakmához szegődött. Először a Nyíregyházi SZÖVOSZ Könyvesboltját vezette, majd a Budapesti Földműves szövetkezet Könyvterjesztő Vállalat dolgozójaként vezette a Nyíregyházi Könyvesboltot.

Szabó György a Kelet-Magyarország újságírójának szerkesztésében 1987. február 16.-i számban „EGY HÉT-HÉT KÉRDÉSE” című rovatban a következők jelentek meg:

„A pozsonyi helytartótanács 1772-ben határozatot hozott, hogy „Mindenki, aki magát könyvkereskedésre szánja, azt előbb kellőképpen tanulja meg: ezért köteleztetik valamely szabadalmazott könyvkereskedőnél hat évet, mint tanuló eltölteni.” Így ismerte el, hogy a könyvkereskedés igen nehéz foglalkozás. Hogy kezdte Ön? – kérdeztem Pénzes Annát, a Nyíregyházi áfész könyvesboltjának vezetőjét. A Nyíregyházi áfész könyvesboltja 1956 júniusában nyílt. Érettségi bizonyítványomon éppen csak megszáradt a tinta és én elvállaltam e bolt vezetését. Akkor nem tartottam különös tettnek, ma úgy gondolok vissza rá, hogy vakmerő lépés volt. Ahogy fokról fokra ismerkedtem a szakmával, éreztem, hogy nagyobb jelentőségű dologba kezdtem, mint ahogy a vállalkozás pillanatában gondoltam. A kezdéshez a könyvek iránti vonzalmamból nyertem bátorságot, és merítek ma is erőt a könyvkereskedésből könyvterjesztéssé gazdagodott foglalkozás gondjainak, terheinek viseléséhez. Ugyanis ma már nem csupán kereskedés-értékesítés a dolgunk, hanem a könyv terjesztése és az azért végzendő közművelődési tevékenység is.

Már köztudott, hogy éppen ebben a többrétűvé nemesedett tevékenységben értek el most kitűnő eredményt: elsők lettek a Könyvértékesítő Vállalat és a SZÖVOSZ által meghirdetett versenyben. Hogy szánták rá magukat a versenyben való részvételre?

A szakmaválasztáshoz annak idején elég volt a könyvek iránti vonzalom adta bátorság és a fiatalos vállalkozó kedv. E kettőn kívül hasznosítható előzményekkel nem rendelkeztem. Az első évben 275 ezer forint volt a boltforgalma. Most a több tízszerese. Tehát közben gyűltek a tapasztalataink és a versenyben való részvételhez a bátorságot ezek adták. Bevallom, hogy a részvétel bejelentése után és verseny közben, mint minden kockázatvállalásnál, voltak izgatott óráim, támadtak kétségeim: jól döntöttem-e, amikor beneveztem, nem fogunk-e felsülni? A munkatársaim hasonlóképpen éreztek, tehát azonosultak. Ez biztató volt. A verseny 1985. október19.-én kezdődött. S ahogy múlt az idő és erőfeszítéseink nyomán eredmények kezdtek mutatkozni, úgy gyarapodott a reményünk, kezdtünk hinni, majd bízni, hogy nem vallunk szégyent. Mozgalmas volt az egész év: februárban mezőgazdasági könyvhónap, áprilisban megyei gyermek könyvhónap, költészet napja, május-júniusban ünnepi könyvhét, augusztus-szeptemberben tankönyvszezon, októberben őszi megyei könyvhetek, műszaki és közgazdasági könyvnapok… Voltak író, olvasó találkozók, rendhagyó irodalmi órák könyvkiállítással, vásárral és árusítással… A verseny időszakában 147 ilyen rendezvényük volt. Persze ezek csak tevékenységünk egyik területének eseményei. A versenyben értékelték a forgalom növekedését, a bizományosi könyvterjesztést, a könyvkészlet összetételét, az irodalmi rendezvényeket, a bolt és a közművelődési intézmények kapcsolatát, a bolt szakrendjét és kulturáltságát, a propaganda-és reklámtevékenységet… Most amikor a verseny időszakát felidézem, olyan érzésem van, mint a magasugrónak – visszanéz a lécre, mert nem meri elhinni, bár megtett minden tőle telhetőt, hogy átlendült felette…

Az elmondottakból érzem, hogy egy kis közösség teljesítményéről van szó. Az jutalmazták az első díjjal?

Igen! 1986-ban 17 millió 266 ezer forint forgalmat értünk el. Ez csaknem hatvanháromszorosa az 1957. évi forgalomnak. Együtt, az olvasókért vállalt és becsülettel teljesített közös munka gyümölcse ez. Arra mutat, hogy olyan munkatársaim vannak, akik teljes emberként dolgoznak, és mindig számíthatok rájuk.

Az ember a könyv segítségével jut el a kultúrához és a kulturáltsághoz, a könyv segíti az emberek tudatának átalakítását. Ebből kell kiindulnia a könyvterjesztésnek. Ebben minden elért eredmény kiindulási lehetőség. Mit tervez a jövőre?

A szakmaválasztás idején csodálkozva néztem a megyei boltok forgalmát és úgy éreztem, hogy olyat mi talán soha nem fogunk elérni. Most tudom már, hogy a leg tiszteletre méltóbb eredmény mögött nem rejtőzik csoda – szorgalommal, erőfeszítéssel el lehet érni. Hiszem, hogy a mi kis kollektívánk ezután is így cselekszik és a jövőben is lesznek hasonló eredményeink.”

Anci Nővérem a megjelent cikk idején az 52. –ik évében volt, a könyvszakmában eltöltött 31 év alatt a forgalom 63 szorosára, a 17 millió forint feletti alakulása, a megye bizományosi könyvterjesztés csúcsára emelése, az irodalmi rendezvények általánossá tétele, az írók, költők-olvasók találkozásainak tömeges megszervezése, a Budapesti Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat és a SZÖVOSZ által meghirdetett országos versenyben elért első helyezés a könyvszakma csúcsát, magas színvonalát jelentette. Az Anci következetes, kitartó, fáradságot nem kímélő, csak a könyvszakmának szentelt élete meghozta az eredményt.

A cikk béli fényképe, 1987.                

Laci öccsénél, Bp. 1993.

A Tokaji SZÖVOSZ Kereskedelmi Tanulóképző Iskolában 1961. július 1.-én vegyesbolti eladói, 1963. december 15.-én könyvesbolt eladói Szakmunkás Bizonyítványt kapott. Először a Nyíregyháza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet Nyíregyházi Könyvesboltját, majd 1966. január 1.-től a Budapesti / V. kerület, Petőfi Sándor u. 3./ központtal működő Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat dolgozójaként vezette ugyanazon Nyíregyházi Könyvesboltot. A kiemelkedő munkájáért több alkalommal erkölcsi, Kiváló Dolgozó kitüntetésben és anyagi elismerésben részesült.

A családhoz történő ragaszkodása mintaszerű, a szüleivel, testvéreivel rendszeres kapcsolatot tartott. Jóska öccsét a középiskolai éveiben anyagilag is támogatta, a Nyíregyházi munkavégzés időszakában huzamosabb ideig közös albérletben laktak. Esetenként Jóska a túlzott törődést nem szívesen viselte. Később Jóska családjával szintén Nyíregyházán telepedett le, ez is lehetővé tette, hogy rendszeresen találkozzanak. János Bátya közzel tíz évig a munkaköre következtében Nyíregyházán lakott, a családi eseményeket, megemlékezéseket közösen ünnepelték meg. A testvérek közül a született gyerekeknek keresztanyaságot vállalt: Pista esetében Katalin, Pali esetében Attila, Gyuri estében Évike, Piroska esetében Gyuri gyereknek. A szülőháztól távoli családi eseményekre is igyekezett elmenni: János, Cirike Túrkevei esküvőjére, Gyurka, Jóska Budapesti esküvőjükre, a született gyerekek meglátogatására, a katonáskodó testvérek meglátogatására. Anci nyugdíjba vonulását követően Jóska segítségére egyre több esetben volt szüksége.

Pénzes Anna keresztfiával, Tamás György, 1966.     

Pénzes Anna, Pénzes József, 1959.

Anci Nővéremmel az iskolai éveim alatt szintén szoros volt a kapcsolatunk. A budapesti tartózkodása alatt legtöbbször közös programot szerveztünk, többször, színházba mentünk. Nyíregyházán történt átutazásaim alkalmával az albérletében mindig volt szálláshelyem. A családalapításomat követően, Sárospatakon, Miskolcon, Budapesten 1968-tól egyedül, a karácsonyi ünnepeken gyakran édesanyámmal látogatott meg. A nyári üdüléseinken többször részt vett. A munkája alapján a szakszervezetétől több esetben üdülési lehetőséget kapott, amit mindig kihasznált. A külföldi utazási lehetőségei, az általa szervezett utak jól szolgálták a munka közbeni pihenéseket. A Kállósemjénből származó távoli rokonok, Tóth család révén többször USA-ban is kikapcsolódott. A családi eseményeken és egyéb rendezvényeken nagyon szeretett táncolni, szívesen táncoltunk együtt, a sokszori közös táncunk jó összhangot eredményezett.

Pénzes Anna, Pénzes Katalin, Pénzes Ágnes.

Pénzes Anna, Pénzes Katalin, Sp., 1985.

Az életének 1990-es évek végén jelentkező viselkedési, egészségügyi hiányosságok miatt kivizsgálásra, Budapestre, a családomhoz került, amelyről a hozzám tartozóknak 1999. június 18.-án levélben számoltam be.

A következőkben a levelet egy az egyben ismertetem. „ Tisztelt Testvéreim, Sógornőim, Sógorom! Anci testvérünk, Pénzes Anna született 1938.10.08., anyja neve Hajdu Anna betegségének kivizsgálására, gyógykezelése miatt a családomhoz került. Az eddigi szóbeli tájékoztatásunkon kívül kötelezettségemnek tartom, hogy írásban is tájékoztattassalak benneteket. Az Anci családunknál eltöltött ideje a következő: 1999. január 30-tól március 25.-ig, április 28-tól május 21-ig, június 5-től június 18-ig. Piroska Húgoméknál 1999. januárban és március 25-től április 28-ig, János Bátyáméknál 1999. május 21-től június 5-ig tartózkodott. Ancit 1999. január hónapban Piroskánknál nagy nehézségekkel lehetett rávenni, hogy kivizsgálásra, gyógykezelésre, Budapestre velem jöjjön.

Az Anci Budapesti kivizsgálását, gyógykezelését Erzsike, feleségem közreműködésével, segítségével végeztük a következők szerint: 1. 1999. február 4.-én International Medical Center / Nemzetközi Egészségügyi Központ /, 1062 Budapest, Dózsa György u. 112., Országos Pshychiátriai és Neurológiai Intézet, Stroke Ambulancia. Dr. Szegedi Norbert főorvos rendelésén vett részt. A személyes vizsgálaton túlmenően elkészült a koponya CT vizsgálata, a Doppler Echo color duplex UH vizsgálata. A vizsgálat után a főorvos úr 2x1 mg. Rivotril nyugtatót javasolt, valamint az Agyérbetegek Országos Központjában pszichológiai vizsgálatot kezdeményezett, amit elfogadtunk. 2. Az Agyérbetegek Országos Központja, Budapest, Hűvösvölgyi u. 116. alatt Pataki Ilona pszichológus hetente kétszer pszichológiai vizsgálatot végzett. A vizsgálatok számunkra is meglepő eredményt hozott, az órát nem ismerte, a napot nem tudta, alapvető számtani műveleteket nem tudott megoldani, stb. A pszichológiai vizsgálat alapján Dr. Szegedi Norbert főorvos gyógyszereket írt fel / Ziprexa 10 mg. 2x1 tabletta, Notropil 1200 mg. 2x2 tabletta, Zolift 50 mg. reggel 1 tabletta/, infúzió kúrát javasolt 10 alkalommal 1999. március 2-től március 12-ig, ami meg is valósult. A gyógyszer beállítása, az infúzió hatásának ellenőrzése céljából a főorvos úr háromszor vizsgálta meg. 3. Az International Medical Service / Nemzetközi Gyógyászati Szerviz/ 1035. Budapest, Vihar u. 29. Kardiológiai Szakrendelésén a következő időpontokban vett rést: 1999. február 26.-án EKG vizsgálat Dr. Pongó Éva, ultrahang vizsgálat prof. Dr. Kékes Ede. A vizsgálat után 2x150 mg. Rytmonorm szedését javasolták a jelentkező ritmuszavar miatt. 1999. március 10. én a Holter 24 órás monitorozáshoz a ABPM monitor felhelyezése megtörtént. 1999. március 18-án a kardiológiai szakvélemény összeállításra került. A zárójelentés rendelkezésre áll. 4. A labor vizsgálatokat Erzsike, a feleségem intézte. A vérvétel itthon történt, a labor vizsgálatok a Péterfy Sándor és a Szent Margit Kórházban történt. 5. 1999. április 29.-én Dr. Szegedi Norbert főorvosnál felülvizsgálaton vett részt. Az elme vonatkozásában javulást, a memória vonatkozásában változást nem állapított meg. 6. 1999. június 12.-én az Agyérbetegek Országos Központjában Dr. Szegedi Norbert főorvosnál vizsgálaton vett részt. A vizsgálat alapján megállapodás történt, hogy 1999. június 18.-án Pénteken a kórházba bekerülve további részletes vizsgálatot végeznek, indokolt esetben infúzió kúrát is alkalmazni fog.

Az Anci eddigi orvosi kivizsgálása és gyógykezelés alapján a következők állapíthatók meg: Az elme vonatkozásában időszakonként a korábbiakhoz viszonyítva tapasztalható volt javulás. A memória vonatkozásában javulás nem volt tapasztalható. A korábbiakhoz hasonlóan időszakonként van jobb és van rosszabb helyzet. A kora délutáni órákban gyakrabban jelentkezik feszültség, ingerlékenység, csomagolási-, menési-, ügyintézési kényszer. A lakásban és a lakáson kívül tájékozódása továbbra is rossz. A februári, márciusi hónaphoz viszonyítva június hónapban gyakrabban előfordul, hogy az érdeklődése, aktivitása jobb volt. 18 óra után gyakran előfordult, hogy a televíziót érdeklődéssel nézte, konkrét megalapozott kérdése, véleménye is volt. Sajnos továbbra is van időszak, amikor hallucinál, valótlan dolgokat mond, hallottakat jelenben képzeli. A mosakodásnál, fogmosásnál, öltözködésnél irányításra szorul. A főorvos úr javaslata és a mi tapasztalatunk is megerősítette, hogy felügyelet nélkül nem hagyható, a családban történő tartózkodása jelen időszakban elviselhetőbb számára, mint a kórház bármilyen formája.

A „Memória Alapítvány” kiadványait tanulmányozva megismertem a szellemi hanyatlás időbeni felismerését, az Alzheimer kór három stádiumát, a gyógyíthatatlan betegséggel járó lelki és magatartási zavarokra ható gyógyszereket. Minél jobban megismerjük a betegséget, a beteget annál jobban hozzájárul, hogy ne legyen örök lelkiismeret furdalásunk, hogy könnyebben elfogadjuk saját haragunkat, türelmetlenségünket, elérzékenyülésünket, indulatainkat, érzéseinket betegünk irányában.

Ancinak az emberi életvitelhez segítségre, kisebb, nagyobb testvéri pozitív hozzáállásra van szüksége. Tudom minden testvéremnek meg van a saját családja, élete, problémái, nehézségei, ezek mellett természetesen meg van a család által nyújtott boldogsága, öröme, sikerélménye. Az Anci egészségi állapotának változását előre nem tudhatjuk, de sorsát azonban testvéri-, sógornői-, sógori ajánlással, közösen kell alakítanunk, mivel ő erre nem képes. A részvételünk mértéke a saját lehetőségeinktől függ, de a döntések meghozataláért jó lenne, ha közös felelősséget tudnánk vállalni.

A három hónap nem volt könnyű időszak, de a családom, Erzsike, a gyerekek pozitív hozzáállásával Anci orvosi kivizsgálásával, gyógykezelésével járó munkát igyekeztünk lelkiismeretesen megoldani.

A fentieket a tájékoztatásotok céljából állítottam össze. Szeretettel köszöntöm az egész családot; Laci. Budapest, 1999. június 18.”

Anci Nővérem Budapestről Piroska Húgomhoz, Máriapócsra került. A Húgom sokáig ápolta, gondozta, de a Nővérem betegségének súlyosbodása miatt, valamilyen otthonba történő elhelyezése vált szükségessé. A testvéreim több lehetőséget megnéztek, azonban Piroska Húgom úgy döntött, ha a Pócspetriben üzemelő otthon tudja fogadni, akkor, azt helyezzük előtérbe. Bizonyos összeg befizetése után az elhelyezése megoldódott. A 70.-ik születésnapját az otthonban érte meg. Piroska szervezésében az lakásukban ünnepeltük meg. Ekkor még tudott járni, pár szó még elhagyta a száját, tartós együttlét után úgy érzem megismert. Piroska Húgom rendszeres látogatja, mindig azt visz enni, amit szeret, és könnyen eltudja, fogyasztani. Napjainkban, 78 éves korában ágyhoz kötött, székben kiültetve tud lenni, etetni kell, beszélni nem tud, egy-egy jelzését megértve Piroska örömmel újságolja. Az Pócspetri Öregek Otthon vezetőjének, dolgozóinak lelkiismeretes munkája, megfizethetetlen, ilyen otthonnal még nem találkoztam. Az Annuska, a testvérek, rokonok nevében hálásan köszönjük, kívánom, hogy azt a sok odaadást, jóságot az életük során soksorosan kapják vissza.

Pénzes Anna 70.-ik Születésnapja.    

Paszternák Józsefné, Piroska, Anci, Erzsike, 2005.

3. Pénzes Károly /1925-1944/ cipész.

Pénzes Károly /1925.02.12.-1944./.

4/3. Pénzes Károly testvérbátyám Kislétán 1925. február 12.-én született. A 6 elemi elvégzése után Nyírbátorban Bokornál cipész szakmát tanult. A cipészműhelyben aludt, előfordult, hogy Nyírbátorba, polgáriba járó öccse János Kislétai Kistanyára nem tudott hazamenni, vagy nem volt kedve az utat gyalog megtenni, akkor a cipészműhelyben együtt aludtak. A Kistanyáról kerékpárral naponta járt Nyírbátorba, Budapestre felkerülve János öccse örökölte a kerékpárt és ő járt vele naponta Nyírbátorba. A szakmáját cipész segédként Budapesten kezdte, Annuska néninél volt albérletben. Maradandó emlékem erősen hiányos, 16 éves volt mikor születtem, korán felkerült Budapestre. Az otthon töltött idejében a lányokkal szívesen kézimunkázott. A visszautazásakor a Máriapócsi Vasútállomásra Kistanyáról lovas kocsival vitték be. Határozottan emlékszem az egyik vissza menetelére, mikor a kistanyai úton visszaintegetett. Károlyra a családban mondott történetek alapján emlékszem. Édesapám tanyagazdai munkájához tartozott, hogy hetente Kislétára az intézőhöz menjen parancsra. A gyalog történő bejárás könnyítése érdekében az idősebb fiai Károly kerékpárjával biciklizni tanították. A gyakorlás közben a kerék külső gumija kifordult, a belső visszatételéhez a levegőt ki kellett engedni.

Pénzes Károly, Cipésztanuló,1938.                  

 Budapesti Dolgozó, 1943.

Budapestre cipészsegédnek felkerülve Levente Egyesület tagja lett. A magyar nemzetgyűlés 1921. évi LIII. számú törvénye és a 9000/1924. számú V.K.M. rendelettel együtt kimondja, hogy a testnevelés az állam feladata, ennek teljesítése érdekében létrehozza a Levente Egyesületeket. A Levente Egyesületeket az Országos Testnevelési Tanács tábornok rangú társelnöke vezette. A levente kiképzési kötelezettséget 1939-ben kiterjesztették az iskolai ifjúságra is, egyre inkább a katonai előképzés került előtérbe.

Az 1944. október 15-i, a magyar kiugrási kísérletet követő nyilas hatalomátvétel után a fiatalok mozgósítására, Németországba szállítására is sor került. Az egyik kontingensnek, 5000 újoncnak november 30-ig kellett útnak indulnia. A kontingenseket egyre nehezebben lehetett összeállítani. Például a Pest megyei Bősárkányon az összegyűjtött 1600 leventéből végül csak 160 maradt, a többi eltűnt. Budapesten a várt 10000 fő helyett mindösszesen 600 fő jelentkezett. Ezek után a HM megkísérelte a hatalom és a fővárosi tisztviselőkar bevonásával, nagyszabású razzia keretében összeszedni a fiatalokat. A remélt 2500 fő helyett mindössze 500 levente korú fiatalt tudtak begyűjteni.

Károly bátyámat Annuska néni, háziasszonya győzködte, hogy ne menjen, majd ő elbújtatja, ő azonban igent mondott. A második világháború vége felé a nyilasok összegyűjtötték a fiatalokat és nyugatra próbálták vinni őket. Károly bátyámék is gyalog indultak el. Menetelés közben Pilisvörösvár közelében a menetoszlopot repülőről géppuskával lőtték. A háziasszonyának, Annuska néninek képeslapot küldött, amire azt írta Pilisvörösvárnál vagyunk nagy golyózáporban. Ezt követően a család hírt nem kapott róla, pedig a Vörös Kereszttel is kerestette. Feltételezzük, hogy ő is Pilisvörösvárnál halt meg, 19 éves korában, nyugodjon békében.

2. Ifj. Pénzes István /1922-1961/ villanyszerelő.

Pénzes István katona Szerencsen /1943/,

Villanyszerelő Kislétán /1957/.

4/2. Ifj. Pénzes István, Pista bátyám második gyerekként 1922. december 10.-én született Kislétán. A sok gyerekes családban jól jött a háziassága, rendszeretete. Gyakran kitakarította a házat, mintaszerűen megvetette az ágyakat, nem tűrte a rendetlenséget. Már Kisétán laktunk, amikor a lakószobát rendbe tette és nézeteltérés alakult ki az egyik testvéremmel. Az összekapaszkodást az udvaron takarító édesapámnak a lapátnyéllel kellett megszüntetni. Szegény Pistának a keze is megsérült. Édesanyámnak a főzésbe is besegített, az egyik alkalommal édesanyám Nyírbátorba ment a szokásos piaci eladások miatt és megkérte Pistát, hogy a húslevest főzze be. Az ebédet fogyasztva derült ki, hogy a mosogató léből készítette a húslevest, de nem volt bajunk belőle. A család és testvér szeretete mintaszerű volt. A jószívűsége idegenek felé is megnyilvánult, ha ivott egy kicsit szinte határtalan volt. Minden fizikai munkához értett.

A fizikai, mezőgazdasági munkában fiatalon, korán részt vett. 18 éves korában, 1940-ben az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet 509452 sorszámú Biztosítási Könyvével rendelkezett. A biztosítási könyvet a Kislétai községi előjáróság 1941.02.25.-én díjmentesen állította ki. A kerek pecsét szövege SZABOLCS VÁRMEGYE, KISLÉTA KÖZSÉG, 1908. A beszolgáltatott bélyeglapok nyugtázása szerint a lerótt biztosítási bélyegek értéke 1940-ben 7,80 pengő, 1941-ben 10,40 pengő. Az 1938 XII. t.c. szerint, a mezőgazdasági munkavállalóknak 18. életévtől 65. életévének betöltéséig biztosítási kötelezettség alá estek és biztosítási könyvet kellett kiváltani. A törvény tartalmazta a munkavállaló és a munkaadó kötelességeit. Egy naptári hétnél hosszabb munkaviszony esetén a járulékot /a bélyeget/ a munkaadó kötelessége volt beragasztani. Az öregségi biztosítási járulék minden megkezdett munkahét után 20 fillér volt. A gazdasági cselédek után a járulékot negyedévenként egy darab 2 pengő 60 fillér értékű bélyeggel is le lehetett róni. A törvényben a biztosítás szolgáltatásaként volt megfogalmazva: 65 év felett legkevesebb 15 éven át legalább 15 hetet töltött el gazdasági munkaviszonyban és utána ugyanannyi időre a járulékot lerótta öregségi járadékra volt jogosult. A évi járadék 60 pengő járadéktörzsből állt. Ez bővült a befizetett járuléktól függően.

Ifj. Pénzes István Biztosítási Könyve.

Pistával egyidős katona cimborájával, Madácsi Károllyal 2015. márciusában beszélgettem az Kislétai Öregek Otthonában. Visszaemlékezései szerint Kislétáról öten –Pénzes István, Madácsi Károly, Putera Mihály, Popovics Mihály, Üveges Sándor- 1943. október 4.-én a Szerencsen állomásozó 21. gyalogezred 3. zászlóaljhoz vonultak be. Az ezredparancsnokság Kassán volt. Az újonc kiképzés Szerencsen 1943. december 6.-ig tartott. Pista a tisztes iskola elvégzése után kikerült a frontra.

A második világháborúban részt vett, tizenegy hónapig az első harcvonalban harcolt. A fronton a csapatát egyik alkalommal az ellenség bekerítette, kritikus helyzet alakult ki, a harc során megsebesült, kórházba került. A Kislánya, Katika gyerek korában beszélte el, hogy a kórházban egy ismeretlen oda szólt neki, keljen ki az ágyból. Az ágyát elhagyva nem sokára egy gránát az ablakon keresztül becsapódott az ágyában. A gránát, ha az ágyában találja nem élhette volna túl. Az elbeszélései szerint a sebesülése, az ágyának időbeni elhagyása az életét mentette meg. A frontról hazajött szomszéd falusi katonatársa halálhírét hozta, amelyet édesanyám nagyon rosszul viselt el, nem bírt magával. A halálhíre ellenére egy vasárnap délelőtti napon hazaérkezett. Az utcán gyalog történő jövetele, nagy feltűnést keltet, az egyik keresztlány előre szaladt és közölte a családdal. A háború után az újjászervezett hadseregbe is besorozták. Az egyik engedélyezett szabadságra igyekezett haza, amikor felszállt a Debrecenből induló, orosz katonákat szállító különvonatra. Nem volt szerencséje, a lépcsőn kapaszkodott és ekkor egy orosz katona karddal akarta leszállásra kényszeríteni, Pista védekezésből a kardot megfogta és ekkor elvágta a kezét, majd leugrott, a szabadságra sérülten érkezett haza.

A második világháború után a román határon, Nyírábrányban katonai szolgálatot teljesített. Édesapám és Gyurka bátyám egy lovas kocsival meglátogatták. A lovat az oroszok hagyták a Kistanyán, mivel leromlott állapotban volt, helyette egy jó lovat elvittek. A ló bizonyos gondozás után rendbe jött és ezzel indultak el Pista bátyámhoz, Nyírábrányba. Gyurka szerint félelmetes volt, sötét erdős út, a járatlan vidék, nagyobb részt éjjel mentek, szerencsére édesapám jól ismerte az utat. Mindannyian nagyon örültek a találkozásnak. Pista ügyessége, leleményessége révén az előre elkészített több zsák sót és több láda sört pakoltak a kocsira, elbúcsúztak és indultak hazafelé, szerencsésen megérkeztek.

 Pénzes István, Tóth Julianna, 1948.02.07. és 1961.

Pista Bátyám 1948. február 7.-én Kislétán házasságot kötött Tóth Juliannával /1924.10.17.-1989.02.06./. Katalin lányuk 1948. november 3.-án született. Jucinak egy lánytestvére, Ica volt, aki Szilágyi Mihállyal alapított családot, Baromlakon laktak. A két család gyakran találkozott, a rokoni kapcsolatuk mintaszerű volt. A szülők már sajnos nem élnek, de a gyerekek a mai napig tartják a kapcsolatot. A Szilágyi család része Kisléta történetének, a gyerekek Kislétán jártak iskolában, többen az orvos képzettséget is megszerezték, Dr. Szilágyi János Kisléta díszpolgára, Dr. Szilágyi Gyöngyi, Dr. Szilágyi Éva.

  Pénzes I., Tóth J., Borsi G., Tóth I., Szilágyi M.

Pénzes Katalin, Szilágyi Ildikó, Szilágyi Éva. 1953.

Pénzes Istvánné, Katika, 1949.   

Pénzes Piroska, Katika, Anci, 1951.

Pista bátyám a katonaságtól történt leszerelése után különböző munkát végzett, eljárt Sajóbábonyba, Budapestre. Először betanított villanyszerelőként dolgozott, majd 1952. április 2.-án villanyszerelő szakmunkás bizonyítványt, később 1957-ben a villanyszerelő mestervizsgát szerezte meg. 1957-ben kiváltotta a villanyszerelői kisipart. Ezt követően Kislétán és a környező községekben, Pócspetriben, Máriapócson, Nyírbogáton villanyszerelői munkát vállalt és végzett. A munkájának jelentős részét a régi és új lakások villamosítása jelentette. Középiskolás koromban a nyári vakáció időszakában többször dolgoztam vele, az akkori villanyszerelési anyagokat, szerelési munkát megismertem, bermancsövet helyeztünk el a falba és a vezetékeket abba húztuk bele. A munkahelyekre kezdetben kerékpárral járt, később Pannónia 250-es motorkerékpárt vásárolt, első motorkerékpár volt a családban. Többször a családi összejöveteleken a családi fényképezésnek része is volt. Jóska bátyámnak a szomszéd faluban, Pócspetriben voltak barátai, motorkerékpárra még nem volt jogosítványa. A mezőgazdasági gépész technikum befejezésével a motorkerékpár vezetéséhez külön tanfolyamon jogosítványt szereztem. A vezetéshez nagy gyakorlatom nem volt, azért Pista bátyám többször átadta a motort, hogy Jóska bátyámmal Pócspetribe utazzunk.

 Pénzes Katalin, 1964.                            

Pénzes István családjával, 1960.

A szüleim Kistanyán laktak, amikor a közeli Nyírbogát-i szőlőben közel egymással szemben két tábla szőlőt telepítettek, az úgynevezett kisszőlőt és nagyszőlőt. A kisszőlőből a szüleim tíz sort Pista bátyáméknak adtak. A szüretekre a családból, aki tehette hazajött és segített. A bogáti szőlő a gyerekeknek napjainkig sok emléket jelentenek. Sajnos napjainkra elvadult, beerdősödött.

 Pénzes Katalin, Pista bátyám egyetlen gyereke, a családunk Katikának szólította. A családunkban a fiuk többségben vannak, hetedikként Pénzes Anna, tízedikként Pénzes Piroska született. Katika születése a szülein kívül a nagyszülőknek, a családban lévő fiúknak is nagy örömet jelentett. Katika, amikor Kislétán megkezdte az általános iskolát, én a középiskolát Nyíregyházán kezdtem meg. Ezt követően egyre kevesebbet találkoztunk.

 Pénzes Katalin, Kisléta, 1954. és 1963.

Katika az általános iskolát Kislétán végezte 1956-1963 között. Középiskolában Nyíregyházán 1963-1967 között a Kertészeti Technikumban járt, okleveles kertész technikusi oklevelet szerzett. A Mátészalkai Közgazdasági Szakközépiskolában 1974-ben érettségizett, költségvetési és adó szakképesítést kapott. 1987-ben középfokú munkaügyi szakvizsgát, 1991-ben felsőfokú munkaügyi szakképesítő vizsgát tett. A Nyíregyházi Tejipari Vállalatnál dolgozott, közel két évtől /1967-1969/ eltekintve a munkásságát a Nyíregyházi Megyei Kórháznál több mint negyven évig /1969.02.01.- 2009.12.29./ munkaügyi előadóként valósította meg. A szorgalmas lelkiismeretes munkáját 1987-ben egészségügyi miniszteri dicsérettel, 2004-ben kórházi munkásságának és életművének elismerő kitüntettetéssel ismerték el.

Pénzes Katalin osztálytársai 1961-62-es tanévben, Kisléta. Álló sor balról jobbra: Bakó Ica, Bokor Erzsike, Nagy Ilike, Lengyel Marika, Takács Kati, Esztári Juci, Szilágyi Éva, Arany László osztályfőnök, Kovács Gyuri, Kecskés Lali, Szabó Karcsi, Orosz Öcsi, Szemán Jancsi, Kovács Józsi, Bencsik Sanyi. Közép sor balról jobbra: Varga Ili, Berzsán Ica, Bihari Erzsike, Lovácsi Anci, Pénzes Kati, Fekete Ica, Nass Ica, Laza Irén, Pataki Mariska, Szabó Irénke. Alsó sor balról jobbra: Bunya Péter, Ignácz Jancsi, Bodnár Péter, Kóródi Sanyi, Papp Gyurka, Bereczki Béla.

A Nyíregyházi középiskolai diákszerelemből házasság lett. Mind a ketten a Nyíregyházi Kertészeti Technikumban jártak. Pénzes Katalin és Keményffy Gyula 1968. november 9.-én Kislétán az esküvői szertartáson kimondták a boldogító igent, házasságot kötöttek. Az esküvőn, a Nyírgelsei úti lakásukban rendezett ünnepségen a nem régen megismert Erzsikével vettem részt, aki később a feleségem lett. A családalapítást a házasság után Nyíregyházán kezdték meg. Több éven keresztül Baktalórántházán dolgoztak és laktak. Az életük ezen időszakában született Katalin és István. A Nyíregyházi munkahely lehetővé tette, hogy újra a megyeszékhelyre költözzenek. A nyugdíjas éveiket a Sátor úti családi házukban töltötték, a nagykert, a környezet a kertészkedést is lehetővé tette, lassan-lassan a kerti munka megterhelővé vált.

Keményffy Gyula, Pénzes Katalin, 1968-ban és 2014-ben.

Keményffy Gyula, Katika férje Gyulán 1949. június 27.-én született. Az általános iskolát Nyíregyházán 1956-1963 között végezte. A közép iskoláit Szintén Nyíregyházán a Kertészeti Technikumban 1963-1967 között végezte, kertész technikusi oklevelet szerzett. Az anyaggazdálkodással kapcsolatban 1983-1984-ben középfokú, 1984-1985-ben felsőfokú végzettséget szerzett. A kor igényének megfelelően a mozgalmi munkával kapcsolatban különböző tanfolyamokat végzett, 1979-1982-ben a politikai gazdaságtan szakosítóból is eredményes vizsgát tett. A kertészeti technikum befejezése után egy rövid ideig a Debreceni Erdészeti Főigazgatóságnál dolgozott. A Nyíregyházi Megyei Kórháznál 26 évig, 1967-1993 között anyaggazdálkodási osztályvezetőként, a Budapest központú Eoromedic Kft.-nél 16 évig 1994-2010 között, sales managerként dolgozott. 1980-ban „Egészségügy Kiváló Munkáért” kitüntetésben részesült.

Katika és Gyula házasságából három gyerek született: Keményffy Krisztina Nyíregyházán 1969. október 21.-én, Keményffy Katalin Baktalórántházán 1974. december1.-én, Keményffy István Vásárosnaményban 1979.október 19.-én. Krisztina a Nyíregyházi Krudy Gyula Gimnáziumban, Katalin és István a Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett. A gyerekek az érettségi után különböző szakmákat sajátítottak el: Krisztina fogászati asszisztens, felnőtt szakápoló, dentálhigiénikus és mentálhigiénés szakasszisztens, pedikűrös, műkörömépítő; Katalin felnőtt szakápoló, anaesthesiológiai szakasszisztens; István villamos gépszerelő, klímakészülék szerelő.

Keményffy Krisztina Lukovics Györggyel kötött házasságot, ezt követően Lukovicsné Keményffy Krisztina nevet használja, született gyerekek: 1. Lukovics Dániel Nyíregyházán 1993. december 1.-én született, a Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett, fodrász szakmája van, 2. Lukovics Áron Nyíregyházán 1998.május 12.-én született, gimnáziumi tanuló.

Keményffy Katalin, István, Krisztina.

Kóder Olivér, K.K., Lukovics Dániel, K.I., K.K., L. Áron

Keményffy Katalin elvált, egy gyereke született, Kóder Olivér Nyíregyházán 1993. október 11.-én született, Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett, WEB programozó.

Pénzes István, Katika édesapja 1961. október 21-én a Nyírbátorba vezető úton, az egyik kanyarnál súlyos balesetet szenvedett. A baleset okai között emlegették, hogy az esti órában a szembejövő személygépkocsi világítása a látását megzavarta, többek között ez is hozzájárult a két gépjármű ütközéséhez, a súlyos balesethez. Pista bátyámat a Nyíregyházi Kórházba szállították, de nem tudtak segíteni rajta, rövid idő után belehalt a sérüléseibe. Katika édesapjának halálakor 13 éves volt, ezt követően édesanyja nevelte.

A családunkban a szűkös körülmények szokássá tette, hogy a testvérek tanulási éveikben felmerült költségekhez valamelyik testvér hozzájárult. Anci Jóska esetében, János Laci esetében adott anyagi támogatást a középiskola ideje alatt. Katika esetében Jóska bátyám gyakorolt anyagi támogatást.

1. Id. Pénzes István családja

Szüleim Pénzes István földműves napszámos, római katolikus 22 évesen házasságot a görög katolikus 18 éves Hajdu Annával 1919.december 29 –én Kislétán kötött. A házasság kötéskor tanúként jelen volt Farkas János, Holocskós Gyula, a törvény értelmében Arendáczky Gyula anyakönyvvezető nyilvánította házastársaknak. A család először Kislétán a Kállói úton édesanyám testvérével Hajdú András családjával együtt lakott.

Pénzes István, Hajdu Anna házassági anyakönyvi kivonat

Az első gyerek 4/1. Pénzes Sándor 1920 októberében született. Sándor hét éves korában beteg lett, hideg tóban megfürdött, később Gencsy Károly agara megharapta, a harapás miatt Budapestre is felvitték gyógykezeltetni, két évig gipszben volt. 1940. február 24.-én de. 5 órakor 19 évesen tüdőgyulladásban halt meg. Kislétán született 1922. december 16.-án István, 1925.február 12.-én Károly, 1927, június 28.-án Pál.

A Kislétai Kistanya Gencsy birtokára történt 1929-beni kiköltözés után született 1931. március 8.-án János, 1933.február 25.-én György, 1935. október 8.-án Anna, 1938. július 27.-én József, 1941. március 10.-én László, 1944. június 11.-én Piroska. Kislétára 1945-ben költöztünk be Pócsi út 22. alatt lévő családi házban, 1950. november Klára nevű kislány született, aki nem sokáig élt. A családi ház vályogból készült falait utólag a szüleim alákövezték. A ház nagyszobából, konyhából és a hátsószobából állt. A villanyáramot az 50-es évek elején vezettük be. A ház vonalában, folytatásként nyári konyha, és istálló volt. Később dohánypajtát építettünk. Az udvaron ásott, betongyűrűs gémes kút biztosította a vizet, ami ivásra alkalmatlan volt. Az ivóvizet 800 m-re, a piacon lévő fúrt kútból hordtuk.

             Pénzes István, Pénzes József, 1952.             

id. Pénzes István, a tehenek kifogása.

A második világháború után a földosztás keretében a nyolc élő gyerek után 8 kataszteri hold földet kapott a család. Édesapám hozzáértése alapján a gazdálkodást két tehénnel kezdte meg. A tehenek végezték a talajmunkát, a szállítási feladatokat. A szekér vontatását a járom közbeiktatásával két tehén végezte, a két tehén járomba történő befogását gyakran egyedül végeztem, a tehenek helyükre történő vezetés után a járom felemelésével először az egyik tehén nyakához tettem, majd a járomszeg helyére helyezésével a tehén nyaka a járomban rögzítésre került. A másik tehén nyakát hasonlóan rögzíttettem. Különös hozzáértésre volt szükség a széna, szalma, a learatott, kévébe kötött termény szekérre történő felrakására és rögzítésére. A vendégoldal rudak, kereszt rudak megfelelő elhelyezését mindig édesapám irányította. Az udvarba behordott terményeket kévés kazalba raktuk. A gépállomás létre jöttével a körmös traktor cséplőgéppel járta az utcákat és az udvaron kalákában, a gazdálkodók egymásnak segítve végezték el a termény cséplését. Az egyik udvarunkon történő cséplés alkalmával Verba Gyuri, keresztanyám fia a nyári szünetben otthon tartózkodott és szívesen foglalkozott velem. Kereszt anyáméktól a nyakában hozott haza, együtt néztük a cséplést. A kertben lévő finom veres szilvafát is meglátogattuk, amiből jóllaktunk.

A talajművelő eszközök közül rendelkeztünk a két tehénnel vontatott vasekével. A kétkerekű taliga és az eke összhangját a beállítási lehetőségekkel lehetett biztosítani. Az eke gerenda első részének magasságát a zárt ívelt részben szabályoztuk, amellyel a szántás mélységét befolyásoltuk. A gerendán lévő kereszt bal és jobboldalához a taligától kiinduló láncot csatlakoztattuk, amellyel a barázda szélességét állítottuk. Az eke beállítását gyakran édesapámmal közösen csináltuk. A kezdő barázda húzásakor a teheneket vezetni kellett, a következő barázda esetében a vasekét véglegesen beállítottuk. A növények sorköz műveléshez használt ekekapa beállítása számomra egyszerűbbnek tűnt, a növényeket nem veszélyeztetve állítottuk be a két kapát, az első kétszárnyú kapa beállításánál a művelés mélységét kellett figyelembe venni.

Pénzes Istvánné, Pál, János, György, Anna, 1930, 1937.

Édesapánk a 4 elemi iskolát elvégezte, ami akkortájt ritkaságszámba ment, jól irt, olvasott és számolt. A Gencsy Károly uradalmában napszámosként kezdte, később lovas kocsis, majd parádés kocsis, 1929-től 1945-ig Gencsy Károly birtokának Kistanya-i részén tanyagazdaként dolgozott. A többi cselédekhez viszonyítva valamivel jobban éltünk, kisebb kedvezményben részesültünk, ingyenes tehéntartás, stb., a cselédlakás azonban nem különbözött. Közös pitvaros, egy szobás lakásban laktunk. A jövedelemből édesapám három helyen egy-egy kishold földet vásárolt, a Nyírbogáti szőlőben vett területet szőlővel beültették, jelentős része borszőlő volt, kisebb része direkt termő, delavári. Édesanyám a szőlő ültetését úgy végezte, hogy a szopós gyereket is kivitte, előfordult, hogy a hátára kötötte. A kis szőlő mélyedésébe gyümölcsfa volt ültetve, jonatán-, batul-, rozmaring alma, szilva. A másik oldalban lévő szőlő elején szeptemberben érő, valószínű boscobak körte és egy nyári cirkás almát termelő fa volt, a szőlő végén cseresznye és meggyfa termett. A permetezést rendszeresen végeztük rézgáliccal, kékkővel. Édesapámmal a permetezés, locsolás napján korán tehénszekérrel indultunk, a kádba a rézgálicot belógattuk és mire kiértünk a benne lévő vízben elolvadt. A szüret alkalmával a család ráérő tagjai szívesen segítettek.

            Pénzes Istváné, Juci, Pénzes Anna.              

Szőlő szüret, Pénzes József, 1954.

Édesapám a felszabadulás után egyéni gazdálkodó volt, nyolc hold földön gazdálkodott. A szövetkezet létrejötte után termelőszövetkezetben dolgozott. A nyugdíjas éveiben egyre gyengébb volt, ennek ellenére a háztájiban, minimális szántón, a szőlőben és a ház körül végezte a mindennapi munkáját szántást, vetést, növényápolást, betakarítást, szőlőszüretet, a boroshordók-, a bor kezelését, a tejet adó, az igavonásra is használt két tehén naponkénti ellátását, a nyári hónapokban a legeltetését.

A gyerekekhez kötődő szeretete, az együtt végzett munkák során tapasztalt segítőkészsége, a gyerekek felnőttként történő kezelése, a vélemények meghallgatása, a gyerekek tanításának, többre vitelének elkötelezettsége, a szorgalma, nyugalma és türelme napjainkban is példaképként él bennünk. A gyerekeitől bármit akart, csak kérés formájában közölte, nagyon ritkán emelte fel a hangját, a kezét soha. A gyerekek szorosan kötődtek édesapámhoz, közös élményekről napjainkba is szívesen beszélnek. A térdén ülve valamennyi gyerek hallhatta az általa mondott meséket, történeteket, kedvenc dalait, Fehér László lovat lopott, Hej cigány lány, cigány lány.

Az 57 éves édesapám a másodikos középiskolás Jóska bátyámmal 1954-ben a Taktaharkányi Állami Gazdaságban a megélhetéshez szükséges terményért kézi aratáson vettek részt. Az egyik hétfőn hajnalban gyalog mentek a Máriapócsi Vasútállomásra, késésben voltak és ezért szaladni is kellett. Jóska felugrott, édesapámnak nem sikerült a vonatra felugrani, megcsúszott, visszaesett, szerencsére komolyabb baleset nem történt, Jóskával együtt nem tudott az aratáshoz elmenni. Egy későbbi időpontban utazott el a bérmunkához. Édesanyám egy hét múlva gondolt egyet, gondolván édesapámmal és Jóskával együtt fog aratni. A mindennapi munka mellett a két férfi segítségére is lehet. Jóska bátyám nagyon megharagudott édesanyámra, nem értett egyet azzal, hogy csatlakozott hozzájuk. A vasúti kedvezményes utazáshoz igazolványt kellett készíttetni. Édesapám igazolvány fényképéből egy előkerült, aminek nagyon megörültem, mellékelem is.

id. Pénzes István, 1954.

Az általános iskola utolsó három évében Piroska húgommal tartózkodtunk otthon. A középiskolában Nyíregyházán járó Nővérem Annuska, Bátyám Jóska kollégiumban laktak, csak szünetben és a nyári iskola szünet időszakában tartózkodtak otthon. A családot alapított testvéreim ritkában, ünnepek, szabadságok alkalmával látogattak haza. Az egyetemre jártam, amikor 1961 tavaszán, Húsvét alkalmával öt testvér mellett János felesége, fia, szüleim, nagymamám és Pali első fia is a családi háznál tartózkodott és fényképeket készítettünk.

Balról jobbra: Id. Pénzes István, Attila, Jóska, Piroska, Pénzes Istvánné,

János, Jánoska, Cirike, Gliba Endréné, Anci, Laci /1961. Kisléta/

Az egyik dohánytörés alkalmával, általános iskolában ötödikes lehettem, amikor édesapám többedmagával a színdohányt törte. A dohánykórót irtókapával nekem kellett kivágnom, az egyik vágáskor elértem édesapám hátát, az ing leszakadt, a háta vérzett. A sérülés nem volt komoly, de az ijedtségem annál nagyobb volt. A jelenlévők azonnal odajöttek, a vért letörölték, ami nem volt tartós, az inget megigazították. Édesapám odaszólt óvatosabb legyek, arrébb vágjam a dohánykórót. Az általános iskolás korom felső tagozatában gyakran, korán reggel, hajnalban, nyolc óráig kellett kihajtani a teheneket legeltetni. Többször előfordult, hogy édesapám ébresztett, kelj fel Laci, ki kellene hajtani a teheneket, részemről egy fordulat, nyöszörgés, ha nincs kedved, kihajtom én - mondta édesapám és úgy is történt. A legutóbb Gyuri bátyám részéről Győrújbarátban is elmeséltek szerint Pista bátyám a Kistanyán ökrös szekérrel dolgozott édesapám irányítása alatt. Édesapám korán megetette a Csengő és Virág nevű ökröket, megtisztította, befogta őket a szekérbe, megrakta trágyával, Pista még ekkor sem érkezett meg, neki kellett egy fordulót megtenni. Pista a szükséges következtetés levonta, másnap igyekezett időben megérkezni a munkába.

A családba tizenegy gyerek 1920-tól 1950-ig született, nehéz körülmények között nevelkedtek, szerető édesapaként minden lehetségest megtett értük. A nehéz körülmények, cselédsors, a gazdasági világválság, a világháború, szegénység között is a családért édesanyámmal együtt áldozatos munkát végeztek. A gyerekek fejlődése, többre vitele érdekében mindennap igyekeztek a minimális feltételeket megteremteni.

A gyerekek 1945 előtt is iskolába jártak, a 6 elemit elvégezték. Az elemi elvégzése után Nyírbátorban Károly cipész, Pali géplakatos szakmát tanult, János a 6 elemi iskola befejezése után polgáriba folytatta a tanulást. Az 1945 utáni szocialista rendszer nyújtotta tanulási lehetőségeket a többi gyerekek kihasználták. A családnak a tanulás feltételeinek biztosítása már nem jelentett a korábbiakhoz hasonló nehézséget, nagy terhet.

Édesapám 1965. október 15.-t megélt utolsó napon is kukoricát tört édesanyámmal, tehénszekérrel hazaszállította, a padlásra történő felhordását másnapra hagyta, kocsmába nem járt, de ez este elment a közelben lévő kocsmába egy fröccs megivására, éjszaka rövid szenvedés, haláltusa után itt hagyta a szobában lévő édesanyánkat, a távollévő gyerekeit, azok családtagjait, rokonokat, ismerősöket.

2. Pénzes Istvánné, Hajdú Anna ősei, testvérei

Pénzes Istvánné/1901.01.27.-1985.05.10./.

A meglévő adatok alapján először a Kislétai Polgármesteri Hivatalhoz 2012. január 17.-én mentem. Az anyakönyvvezető Lugosi Erika, édesapám őseinek felkutatásában is sokat segített. Gliba Andrásné, született Bencsik Mária nagymama halotti anyakönyvi kivonatát megmutatta, amelyből megállapítható volt a születés helye Kállósemjén, időpontja 1877. október 13., anyja neve Áncsák Mária, halálozás ideje 1971. június 11., a halál oka aggkori végelgyengülés, a bejegyzés ideje 1971. június 13., anyakönyvvezető Bihari Károlyné.

A keresgélést a Kállósemjén Polgármesteri Hivatal anyakönyv vezetőjénél, Fodor Sándornénál folytattam. Először nagymama, Bencsik Mária édesapjának, Bencsik János a halotti nyilvántartását szerettem volna megnézni, azonban az anyakönyvvezető nem találta. A beszélgetésünk alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy biztos nem Kállósemjénben halt meg. A továbbiakban a római katolikusi egyháznál a születési nyilvántartását célszerű keresni.

A szerteágazó keresgélés közben az anyakönyvvezető megtalálta Bencsik Mária és Hajdú Pál házasságkötésük anyakönyvi nyilvántartását. Az 1895.-ben az egyházaktól átkerült anyakönyvi nyilvántartások első bejegyzése volt nagymama és nagyapa polgári házassági nyilvántartása. A házasságkötésük alkalmával Hajdu Pál 26 éves, Bencsik Mária 18 éves. A házasságkötés anyakönyvi nyilvántartása szerint a házasságkötés időpontja 1895. november 4. A házasságkötési nyilvántartás szerint Hajdú Pál adatai: született Tiszalökön 1869. november 16.-án, Kótaj-i lakos, római katolikus, cselédfoglalkozású, apja neve Hajdú György kocsisfoglalkozású, anyja neve Kricska Anna. Bencsik Mária adatai: született Pócspetri 1877. október 13.-án, római katolikus, apja neve Bencsik János cseléd, anyja neve Nascsák Mária, született 1854.-ben, 89 évesen 1943. január 15.-én halt meg Kállósemjénben, bejelentő Bencsik József. Az anyakönyvi bejegyzésekről másolatot nem lehet csinálni, 2000,-Ft-os okmánybélyeg ellenében házassági anyakönyvi kivonatot előre szerkesztett formában lehet kapni, amit kiváltottam. Piroska húgoméknál a régi iratok között keresgélve megtaláltuk az anyai nagyapa és nagyanya házassági anyakönyvi kivonatát, amelyet 1944. február 21.-én váltottak ki.

Anyai nagymama, leánykori nevén Bencsik Mária Pócspetri születésének bejegyzése alapján Piroska húgom fiának felesége Erika segítségével 2012. május 18-án, Pénteken 10 órára bejelentkeztem a Pócspetri Római Katolikus Egyház Lelkészéhez Szenes István Atyához /telefonja: 06-30-689-9938/. Szenes István Atya a bemutatkozásom után készségesen segített, kereste és bemutatta a különböző nyilvántartásokat. A Keresztlevelek Anyakönyve VII. kötet, 289 oldal, 63 sorszám bejegyzései szerint születési ideje 1877. október 13., keresztelés október 14., törvényes gyerek, nem első gyerek, édesapja Bencsik János béres, római katolikus, édesanyja Nascsák Mária római katolikus, lakhely Kis-Léta, keresztszülők Vakár Mihály, Janik Mária, keresztelő plébános Veszár István. A bejegyzésekből megállapítottuk, hogy nem Pócspetriben született, hanem Kis-Létán. A Kislétai római katolikusok a Pócspetri Római Katolikus Egyházhoz tartoztak, a Kislétán szülötteket, Pócspetriben keresztelték meg, később ezért tévesen írták a nyilvántartásba a Pócspetri születést. Az egyik, utolsó rovatban később rögzítésre került „Házasságot kötött Gliba Andrással 1937. július 15.” A Házasultak Anyakönyvében rögzítésre került, hogy Bencsik Mária - Hajdú Pálné – és Gliba András Pócspetribe kötött házasságot, Lakhelyüknek Kis-Léta szerepel, tanuk özvegy Pankotai István, özvegy Bencsik István. Anyai nagymamánk a második házasságát hatvanéves korában kötötte. Az első férje Hajdu Pál 29 éves korában halt meg.

Anyai nagymama, Bencsik Mária testvéreinek, rokonságának tisztázása további kutatást igényel. Paszternák Józsefné, Piroska Húgom elbeszéléséből tudni, hogy édesanyám a náluk lakott időszakban kérte Rozi nénének, Bencsik Rozália Kállósemjén - i meglátogatását, mivel betegségéről információt szerzett. Piroska Húgom Édesanyámat elvitte Kállósemjénbe, de Rozi néni már súlyos beteg volt nem tudtak vele beszélgetni, később a temetésén is részt vettek.

A részletesebb kutatást a Magyar Országos Levéltár III. számú épületben, 1037 Budapest, Lángliliom u. 4.-ben 2013. február hónapban beiratkoztam, hogy a mikrofilmek kikérése után az előre meghatározott kérdéseket keresem. A családdal kapcsolatban több adatot sikerült megtalálni, amelyeket beépítettem.

Hajdu Pál, Bencsik Mária házassági anyakönyvi kivonata

Anyai nagyapám és nagymamám 1895. november 4.-én Kállósemjénben kötöttek házasságot, a polgári nyilvántartás első bejegyzettek lettek. Ebben az időszakban Kállósemjén lakosainak száma dinamikusan növekedett. A nagyszülők is itt találtak megélhetést. Később a Gyulaházi birtokon dolgoztak az öt gyerek is itt született. A Gyulaházi birtok történetét az elbeszélgetésekből, a Kállósemjéni Könyvtárban kapott információkból, Domokos Miklós barátom Kállósemjéni származású, Pócspetri Lakossal személyesen történt felkeresése, a Kállósemjénről megjelent könyv felhasználásával állítottam össze. 1909-ben a Kállósemjéni határban Gyulaházi /Weinberger/ Samu és neje Reizmann Amália 967 katasztrális hold földet vásárolt. 2013. július 15.-én a Kállósemjéni Könyvtárban nagyon szívesen álltak a rendelkezésemre. A légi felvételek alapján pontosítani tudtuk a Gyulaházi földterületeket és a gazdasági majort, tanyát. A Gyulaházi földterületek a Péterhalomtól balra, keletre terülnek el, jelenleg is Gyulaházi földekként jelölik meg. A Gyulaházi-tanya, gazdasági épületek Péterhalomtól jobbra, nyugatra terült el, jelenleg művelt tábla van a helyén.

Péterhalom, Cselédlakás.                  

Péterhalom, Tanyasi Iskola volt, 2013.

1895-ben Semjénben 361 gazdaság működött 9469 katasztrális holdon, amiből tulajdonbirtok 3013 kataszteri hold /31,8%/, haszonélvezeti birtok 70 kataszteri hold, haszonbérréses birtok 6386 kataszteri hold /67,4%/ volt. Kilenc földbirtokos tulajdonában volt a Semjéni földek 75%-a. Többek között a Kislétai Gencsy Albert a Hegedüs Edéné Gencsy Amália 440 kataszteri holdnak volt a haszonbérlője. A Semjéni földbirtok viszonyokban érezhető változást az 1939. és 1942 évi törvényekkel a zsidó birtokok kiosztása hozott. Többek között az özvegy Gyulaházi Samuné Reizmann Amália, özvegy Gyulaházi Miklósné Modor Kornélia, kiskorú Gyulaházi Vilma és Péter ingatlanaikat az összes tartozékaival együtt kötelesek voltak az államnak átengedni, az OFI pedig 1941-1944-ben kishaszonbérletben kiadta.

Kállósemjén Kossuth u. 137. alatt található a Gyulaházi-kúria /”kastély”/ néven nyilvántartott földszintes épület. Az egyik forrás szerint 1750-es évek körül épült, alapozása vegyes falú, kilencven cm vastagságban téglából és kőből. A földszint feletti vegyes falazat 40-60, illetve 75 cm vastagságban vályogból, téglából és kőből van. A válaszfalak 15 cm vastagságú nagyméretű téglából épültek. Az egyik Kállay leszármazottól 1874. november 30.-án Mándi Ignác és neje, Polatsek Terézia tulajdonába került vételi jogcímen. 1909. december 23.-án Mándi-ék Gyulaházi /Weinberger/ Samu és felesége, Reizmann Amália gyulaházi lakosnak adták el. A tulajdonjog fele 1938-ban vétel, majd ajándékozás címén egészben Gyulaházi Miklósné Bodor Kornélia Semjéni lakosra szállt, 1940-ben öröklés jogcímen a kiskorú Gyulaházi Vilma és Péter is résztulajdonos lett. 1949-ben a Gyümölcstermelő Nemzeti Vállalat központja lett, 1954-től a Növényvédő Állomás tulajdonába került. 1974-ben a Nagykállói Elme-és Ideggyógyintézet kezelésébe került. 1960-ban, 1970-ben felújításokat végeztek az épületen.

Gyulaházi-kúria, Kállósemjén, 2013.10.19.

Édesanyám Pénzes Istvánné, született Hajdú Anna 1901. január 27.-én Szakolyban, elhunyt Kislétán, 84 évesen 1985. május 10.-én, az őseinek apai és anyai ágon a következőket sikerült megtalálni.

Hajdu Anna ősei apai ágon.

A Tiszalöki Római Katolikus Egyház nyilvántartása szerint Tiszalökön, 1802. október 30.-án Házasságot kötött 1. Hajdu Sámuel / számítás szerint született 1778-ban/ 24 évesen és Bertli Catherina / számítás szerint született 1783-ban/ 19 évesen. Tanúként van bejegyezve Borbély Georgina, Balogh István. Az egyházi nyilvántartás szerint született gyerekek: 1.1 Hajdu Anna /1802. október-/, 1.2 Hajdu Julianna /1805. március 25.-/, 1.3 Hajdu Mária /1809. február 10.-/, 1.4 Hajdu Barbara /1811. október 13.-/, 1.5 Hajdu Elizabet /1815. május 6.-/, 1.6 Hajdu Mihály /1817. október 5.-/, 1.7 Hajdu Sándor /1820. április 9./.

2. Hajdu Mihály 21 évesen Tiszalökön házasságot kötött 1844. január 8.-án Sipos Sárával 26 évesen. Szülők: Hajdu Sámuel + Bertli Catherina és Sipos József + Sára. Tanuk: Barna András, Juhász István. Az esketést végezte Györgyvéri Borbála. Született gyerekek: 2.1 Hajdu Mihály /1844. június-/, 2.2 Hajdu Sámuel /1847. március 10.-/ szülők Bertli Hajdu György, Sipos Sára, 2.3 Hajdu Mária /1849. január 25.-/ szülők Bertli Hajdu Mihály, Sipos Sára, 2.4 Hajdu György /1850.-/ adatai nem teljes.
3. Hajdu György, első felesége Kuzicska Anna, dédnagymama, második felesége Kricska Anna. Először Tiszalökön, később Kótajban lakott, kocsisként dolgozott. A születő gyerekekről csak egy esetben találtam nyilvántartást, nagyapámról.

Hajdu Sámuel és Bertli Catherina házasságkötésük egyházi nyilvántartása.

4. Hajdú Pál született Tiszalökön, római katolikus, cseléd, Kótaj-i lakos, élt 1869.11.16.-1906.03.02., 37 évesen tragikus körülmények között a Kállósemjénhez tartozó Gyulaházi tanyán az egyik lakodalomban összeverekedett fiatalokat szerette volna szét választani, amikor hátulról fém tárgyal többször fejen ütötték, Nyíregyházán a kórházban halt meg. A felesége Bencsik Mária született Kislétán, élt 1877.10.13.- 1971.06.11., 94 évesen Kislétán halt meg. Született gyerekek: 4/1. Hajdu János, 4/2. Hajdu András 4/3. Hajdu Anna /1901-1985/, férje Pénzes István /1897-1965/, 4/4. Hajdu Ilona / /, férje Ivánku Péter / /

Hajdu Pál születésének egyházi nyilvántartása, 1869.11.16.

Hajdu Pál halotti anyakönyvi kivonata, 1906.03.02.

Hajdu Anna ősei anyai ágon.

1. Bencsik János, dédnagyapám, cseléd, béres, csűrgazda /1851- /, felesége Nascsák Mária született Kállósemjénben, élt 1854-1943.01.15., 89 éves korában halt meg Kállósemjénben. A házasságot 1873. május 19.-én tartották, a római katolikus Pócspetri Egyház házasultak nyilvántartása szerin a 4.-es sorszám alatt szerepel, Bencsik János 22 éves hajadon, Nascsák Mária hajadon 16 éves, a lakhely Kisléta, szülők anolás Gájtis Ilona, anolás Dorcsáki Anna, tanuk Vanicski András, Dorcsáki József. Kislétán született gyerekek: 1/1. Bencsik Julianna 1873. október 1.-én, nyilvántartási sorszám 53., keresztszülők Vakai Demeter, Janek Mária, lakhely Kisléta tanya, 1/2. Bencsik János 1874. február 7.-én, nyilvántartási sorszám 79., keresztszülők Vakai Demeter, Havasi Julianna, 1/3. Bencsik Mária /nagymama/ 1877. október 13.-án, nyilvántartási sorszám 63., keresztszülők Vakai Mihály, Janik Mária, 1/4. Bencsik József 1880. február 19.-én, keresztszülők Janek Mária, Vakai Mária, lakás Kisléta tanya, keresztelőpap Csernánszky Gyula plébános, 1/5 Bencsik Borbála 1882. március 12., keresztszülők Janek Mária, Vakai Demeter, keresztelte Csernánszky Gyula plébános, 1/6. Bencsik Ilona 1884. május 24.-én, nyilvántartás sorszáma 33, keresztszülők Janik Mária, Vakai Demeter, meghalt 1884. szeptember 24.-én , négy hónapos korában, betegségnek köhögés volt megjelölve, temette Simák Imre Pócspetri kántortanító, 1/7. Bencsik Mihály 1885. augusztus 4.-én, szükségből keresztelte Körtvényesi Eszter bába, pótolta a lelkészt, keresztszülők Janek Mária, Vakai Demeterné, meghalt 1885. augusztus 9.-én, korgyengeségben, 10.-én temette el Simák Imre kántortanító, 1/8. Bencsik Anna 1887. március 31.-én, keresztszülők Vakai Demeter, Janek Mária, keresztelte Dudics Imre görög katolikus segédlelkész, kántortanító. Kállósemjénben történő átköltözés után született gyerekek: 1/9. Bencsik Erzsébet 1890. április 9.-én, keresztszülők Kovács Mária, Mester Mihály, 1/10. Bencsik Mihály 1893. március 7.-én, 48 oldalon, 26 sorszámon nyilvántartott, keresztszülők Kovács Mária, Mester Mihály, keresztelést végezte Ferenczy Bertalan prépost, fő esperes, plébános.

Bencsik János és Nascsák Mária házassági nyilvántartása.

Bencsik Mária születési nyilvántartása.

A Kállósemjéni Római Katolikus Egyház Házasultak nyilvántartásban, 6. oldalon, 11. folyó számon 1892. október 31.-én házasságot kötött K Papp János kocsis, 24 éves és Bencsik Julianna, 17 éves. A férj szülei K Papp János és Borzován Mária, a feleség szülei Bencsik János és Nascsák Mária az anyai nagymamánk szülei. Tanúként van feltüntetve J Páll János földműves és Kéfszóros András dohányos. Így kerültünk rokoni kapcsolatban a Papp családdal.

4/1. Hajdu János gyerekei

4/11. +Hajdu János, Nyíregyházán kéményseprő volt. 4/12. +Hajdú Pál, a bivalyokhoz a legjobban értett. 4/13. +Hajdú György, Kislétán élt, Trifuj lány volt a felesége. 4/14. +Hajdu József, Kislétán élt, Gebri Annuska volt a felesége. 4/15. Hajdu Juliska, Nyírgelsén laktak. 4/16.+Hajdu Ilona, a Heves megyei Halmajugrán lakott. 4/17. +Hajdu András, Debrecenben katonatiszt volt. 4/18. Hajdu Péter, Nyírgelsén lakik.

3. 4/2. Hajdu András és Kalavé Mária gyerekei.

Hajdu Andrásné, Kalavé Mária.     

Hajdu András, 1903.05.27.-1975.02.26.

4/21. Hajdu Piroska /1932.05.27-/, férje Morauski János, gyerekei 4/211. Morauski Katalin /1956.09.03.-/, 4/212. Morauski Ildikó /1962.12.26.-/, unokái 4/2111. Dankó Balázs /1982.06.04.-/, 4/2121. Jeczkó Zsombor /1989.0614.-/, 4/2122. Jeczkó Mercédesz /1993.04.16.-/. 4/22. +Hajdu András /1934.09.27.-/, gyerekei 4/221. Hajdu András /1968.11.18.-/, 4/222. /Hajdu Gyula /1971.06.16.-/, unokái 4/2211. Hajdu Péter /1995.04.28.-/, 4/2212. Hajdu Eszter /2001.11.01.-/, 4/2221. Hajdu András /2008.05.14.-/, 4/23. Hajdu Károly /1941.06.12.-/, neje Kocka Mária, gyereke 4/231. Hajdu Zsuzsanna /  /, unokái 4/2311. Bodczás Anna /1995.04.22.-/, 4/2312. Bodczás Áron /1997.05.27.-/.

Családi ház előkertjében, Piroska, Kisléta, 1957.                 

 Családi ház előtt, Nyíregyháza, 1961.

Édesanyám testvérei közül Hajdú Andráshoz és családjához kötődtünk a legmélyebben. Mindezt a közelség is befolyásolta. Kislétán töltött első időszakban a két család egy házban lakott. A Kislétai Kistanyán közös pitvaros házban laktunk. A Kistanyai cselédházból a második világháború után Hajdu András, nagybátyám a Kislétai Debreceni utcába, a családom a Kislétai Pócsi utcába költözött.

Hajdu Bandi esküvőjén készült csoportkép.

A Bandi Bátyám gyerekeivel a többi testvérem is szorosabb kapcsolatot tartott. Hajdu Piroska is Nyíregyházán lakott és nővéremmel, Annuskával volt szorosabb kapcsolata. Gyurka Bátyám Budapesten Hajdu Bandival találkozott rendszeresen. Jóska Bátyámnak Nyíregyházán nőtlen korábban Karcsival gyakori közös programja volt.

Bandival ritkán találkoztam, korán elkerült Budapestre, később a családi otthonról én is elkerültem. A találkozásunk mindig emlékezetes volt, a különös kedvessége, segítőkészsége, rokonszeretete felejthetetlen számomra. Sárospatakon a Bodrogközi Állami Gazdaságban dolgoztam, amikor a hűtőházunkban élelmiszeripari tevékenységbe kezdtünk, a gyümölcsvelő, a rostos lé készítésének feltételeit igyekeztünk megteremteni. Ebben az időszakban jelentkeztem Bandinál, kértem, hogy a Nyíregyházi Konzervgyárat látogathassuk meg. A tapasztalatcserén az egyik kollégámmal mentünk el, Bandi fogadott. A bennünket érdeklő témákat teljes részletességgel bemutatta, amit a munkánk során tudtunk hasznosítani. A történelem, a rendszerváltás hatásaként sajnos a Nyíregyházi Konzervgyár, a Bodrogközi Állami Gazdaság sem létezik. Véleményem szerint jelentős kár érte a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart. Az alkotó tevékenységünk, a Bandival történt találkozásaim azonban felejthetetlen.

Hajdu András, fia András, 1963.                          

Erzsébet, András, Bandi, Gyula.

 4/23.  Hajdu Károly.

Hajdu Károly, 1959.                 

Hajdu Károly, Kocka Mária.

A háború után Kislétára beköltözve Karcsival együtt jártunk általános iskolában, gyakran egy padban ültünk, együtt barátkoztunk. A Kislétai általános iskola nyolcadik osztályát a „református” iskola belső, kis osztálytermében jártuk végig. A jobboldali padsor harmadik padjában ültünk, előttünk ült Pankotai Gyuri, akinek a bece neve Cinkotai volt. Az osztályteremben előfordult, hogy Karcsi a Cinkotai nevet én a Pankotai nevet mondtam, tetszett a két név rímelése. Gyakran előfordult, ha egymáséinál voltunk, hogy kölcsönösen hazakísértük egymást. Az egyik alkalommal Karcsit kísértem haza és a „református” iskolánál gyalogoltunk, egy kis szünet után egyszerre kezdtük el a Cinkotai, Pankotai nevet, ezen egy jót nevettünk. Az általános iskolát befejezve a Debreceni Gépipari Technikumiba jelentkeztünk. A felvételire úgy utaztunk el, hogy Nyírgelsére gyalog mentünk a unokatestvérem ékhez, Ivánku Icához, ott megszálltunk és másnap reggel vonattal utaztunk Debrecenbe. A közös felvételünk sajnos nem sikerült, ezt követően szét váltak az útjaink, nagyon keveset találkoztunk.

Hajdu Karcsival, az unokatestvéremmel a közeli múltban többször találkoztunk, kölcsönösen jobban megismertük az életünk felnőttkori szakaszát. Karcsi az 5-ös számú VOLÁN Vállalatnál kezdte a munkát, 1964-től a Szabolcs megyei Állami Építő Vállalatnál, 1971-től Kelet-Magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalatnál különböző beosztásokban dolgozott. 1994-től 100 %-os Családi Vállalkozásban nyílászárók kereskedelmével foglalkozik. A családi vállalkozással szívesen foglalkozik, Zsuzsanna lányával összhangban változó eredményességgel irányítja a nyílászárók kereskedelmét. Hozzáértéssel választja meg a belföldi és külföldi beszállítókat, jó kapcsolatot alakított ki a kivitelezőkkel, saját szerelő kapacitást működtet. Az elmúlt időszakba a változó lehetőségeket jól használta ki, korszerű központot épített, a családi vállalkozás működtetése során a hitel felvételtől tartózkodott. A beszélgetésünk alapján örömmel állapítottam meg, hogy 70 év felett is vannak sikerélményei.

Hajdu András, felesége, Karcsi.     

Piroska köszöntése, Mária, Karcsi, 2012.

Nyíregyházán Anna és Áron unokái a közelükben laknak, szinte mindennapi a kapcsolatuk. Az unokái sikerélményeikről szívesen beszél. Anna sikeresen végzi a Budapesti Orvostudományi Egyetemet.

Máriapócson élő Piroska Húgommal és férjével, Paszternák Józseffel, közzel két éve nyílászáró vásárlás ügyében felkerestük Karcsit. A bejárati ajtó zárása nem volt megfelelő, erre kerestünk közösen megoldást, majd az utcafronti ablakok redőnyeinek, és a konyhai ajtó lecserélése került napirendre. A felvetett problémákat Karcsi a brigádjával közösen sikeresen megoldotta.

 Kalkuláció készítése.

Nyílászárók megtekintése, Zsuzsa, Karcsi, Piroska, Jóska, 2010.

5. 4/21. Hajdu Piroska, Morauski Jánosné.

Hajdu Piroska, Nyíregyháza, 1972.10.24.  

Hajdu Piroska, 80 éves, 2012.05.27.

Kislétán 1932. május 27.-én, első gyerekként született, házasságot Morauski Jánossal 1953. szeptember 3.-án kötött, két gyerekük Katalin és Ildikó született. Katalin estében Dankó Balázs, Ildikó esetében Jeczkó Zsombor, Jeczkó Mercédesz unoka van.

 Ildikó, János, Piroska, Katalin, 1977.12.26.           

80.-ik születésnap résztvevői, 2012.05.27.

A hat elemi iskolát szülőfalujában, Kislétán végezte el, a polgárit nappaliban járta, majd esti iskolában folytatta a tanulmányait. Az érettségi megszerzése után forgalmi tisztviselői, később forgalmi tiszti szakmai végzettséget szerzett. A három éves ML politikai iskolát is elvégezte. A tanulmányait a családalapítás után is és a munkavégzés mellett is végezte. Az első munkaviszonya 1952-ben a Nyíregyházi VOLÁN Vállalatnál kezdődött, az egész életében ez az egy munkaviszonya volt, innen ment 1987. május 8.-án nyugdíjba. A vállalatnál munkakörei voltak: forgalmista, menetlevél ellenőr, bevétel ellenőr, csoportvezető, forgalmi főelőadó, forgalmi vezető. A gazdasági munkája mellett igyekezett a kisebb, nagyobb közösségekért is dolgozni. A VOLÁN Vállalatnál kiemelkedő munkát, társadalmi tevékenységet végzett, amiért különböző szintű erkölcsi és anyagi elismerésben részesült.

Hajdu Piroska, VOLÁN, 1976.03.08.                                     

Ildikó esküvője.

A született első gyerekként, a lehetőségeit kihasználva a szüleit, testvéreit következetesen támogatta, segítette, a családját, a nagycsaládot igyekezett összetartani. A rokoni kapcsolatokat is példa értékűen ápolta, a Nyíregyházán lakó Anci húgom, Jóska bátyám, Máriapócson lakó Piroska húgom a családi eseményeken kölcsönösen részt vettek. A legfiatalabb Karcsi testvérét tanulónak a VOLÁN Vállalathoz vitte, sokáig együtt laktak albérletbe. A szüleit Nyíregyházára költöztette, részükre családi házat vettek, majd édesapjának a VOLÁN Vállalatnál éjjeliőri munkát szervezett. Bandi testvére sokáig Budapesten dolgozott, ott is alapított családot. Később Piroska közreműködésével a Nyíregyházi Konzervgyárba került, üzemvezetőként dolgozott, később a szakmunkásképző iskolában is tanított.

A nyugdíjas éveit aktív közösségi munkával egészíti ki, nyugdíjas tánccsoportban, színjátszó csoportban szerepel.

Nyugdíjas tánccsoport, 2010.10.15.

6. 4/3.  Hajdu Ilona, Ivánku Péterné.

Hajdu Ilona, Ivánku Péterné gyerekei. 4/41. Ivánku Ilona, Nyírgelsén lakik. 4/42. Ivánku Péter, Nyírbogáton lakik. 4/43. Ivánku László. 4/44. Ivánku József. 4/45. Ivánku Margit, Nyírbogáton lakik.

1. Pénzes István őse, testvérei és családja.

Pénzes István/1897.10.29.-1965.10.16./

Édesapám, Pénzes István Nyíregyházától 30 km-re eső Kislétán a XIX. század végén 1897. október 29.-én született. Születésének időpontjában édesanyja 30 éves, édesapja 40 éves. Nagyon korán az árvák kenyerét ette. 2 éves korában, 1899. december 2-án édesapja, 12 éves korában, 1909. november 17-én édesanyja halt meg. A családban hat gyerek született, három gyerek György, Mária István korán, gyerekkorban meghalt, a testvérek közül hárman élték meg a felnőttkort. Édesapám volt a legfiatalabb, legidősebb bátyja, Gyuri bátyja, id. Pénzes György /1886-1966/ Veres Máriával /1887-1981/ Kislétán, Pénzes Károly Veres Borbálával Álmosdon alapított családot. Az árván maradt édesapánk Gyuri bátyám családalapítása után a katonai bevonulásig Gyuri bátyjánál nevelkedett. Gyuri bátyám „Gencsy Nagyságos Úrnál” végzett különböző munkát, volt parádés kocsis is.

Az első világháborúban Kislétáról és környező településekről sokan részvettek. A katonák Galíciában, Bukovinában, az olasz, majd újra az orosz fronton harcoltak. Galícia: Közép-európai történelmi régió, a Habsburg Birodalom legnagyobb, legnépesebb és legészakibb tartománya volt 1772 és 1918 között, jelenleg Lengyelország és Ukrajna között oszlik meg. 1772-ben Lengyelország első felosztásakor Bukovina északi része /Kelet-Galícia/ Ausztriához került, 1775-től Bukovina önálló tartomány, hivatalos neve Bukovinai Hercegség, 1849. március 4-től osztrák koronatartomány, Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után 1918. november 28-án egyesül a Román Királysággal. 1914 augusztusától jöttek hírek, értesítések elsősorban az 5. gyalogezredbeli esetekről. Voltak családok, akiknek a fiuk, voltak, akiknek az apjuk, voltak, akiknek a férjük elestéről érkezett értesítés. A háborúban részt vettek emlékére, tiszteletére az egyik katonai dalból idézek: „Mikor megyek Galícia felé, Még a fák is sírnak. Rengő nyárfa hullatja levelét, Az is engem sirat. Százhúsz éles nyomja a vállam, Szívemet a búbánat. El kell menni messze a csatába. Szívemet megöli a bánat, babám, Szívemet megöli a bánat.”

Édesapám az első világháborúban császári katonaként Galíciában vett részt. Galíciában harcoltak, amikor a raj részére ennivalóért ment és egy akna a közelében csapódott be, a légnyomás több méterre eldobta és sokáig a havas földön feküdt. A légnyomás az életét végig kísérte, időnként fekvő beteg is volt. A Galíciai harcok során az egyik alkalommal egy különítmény agyon akarta lőni, de rendkívüli körülményben sikerült a különítmény vezetőjéhez eljutni, aki megmentette az életét. A háború után újból behívták katonának. Budapesten szolgált, volt az Újpesti Gázgyárnál őrségben, ekkor a kápolnában lakott, később a várban is teljesített szolgálatot, ekkor az Üllői úti barakkban volt a szállása.

Pénzes István születési anyakönyvi kivonata.

Édesapám nagyapja, dédnagyapám Pénzes György Kislétán 1821. november 27.-én született, helvét hitvallású, átköltöztek Nagykállóba, ahol vármegyei szolgaként börtönőr volt. Felesége dédnagymamánk, Kállai Terézia, Pénzes Györgyné római katolikus 1826-ban Nagykállóban született, háztartásbeli. A Pócspetri Római Katolikus Egyház születési nyilvántartása szerint az 54 és 55 sorszám alatt „Clára” és Julianna szerepel, akiket 1853. augusztus 10.-én a születésnapjukon kereszteltek meg. A szülőknek latinul „Georgia Pénzes” és Theresia Kállay” van megjelölve. Lakhelyként Kisléta, Sub N 126. van feltüntetve. A születést követően az iker lánygyerekek nem sokáig éltek. A nyilvántartás szerint nagyapám már Nagykállóban született. Özvegy Pénzes Györgyné, Kállai Terézia, dédnagymamám férje halála után, vagy hamarabb Kislétára visszaköltözött, mivel a fia itt alapított családot. A halotti nyilvántartás szerint dédnagymamám Kislétán 1910. október 23.-án du. 6 órakor, 84 éves korában halt meg.

A dédnagyapám Pénzes György adatait többször napirendre vettem, s végül a római katolikus nagyapám születési nyilvántartásában a többszöri tanulmányozás után kiderült, hogy az édesapja Helvét Hitvallású. Ezt követően a Magyar Országos Levéltárban a Kislétai református A 2505 számú mikrofilmet tanulmányoztam, ami újabb adatokra derített fényt. A Kislétai Református Egyház nyilvántartásában megtaláltam Pénzes Mihályhoz kapcsolódó adatokat. Az eddigi adatok alapján Pénzes Mihály Pataki Máriával 1804. januárban Kislétán alapított családot. A születési anyakönyvi nyilvántartás szerint született gyerekek: 1805. július 28.-án Pénzes István korán meghalhatott, 1806. augusztus 7.-én Pénzes Mihály, 1809. február 7.-én Pénzes János, 1812. július 16.-án Pénzes István, 1816. április 30.-án Pénzes Erzsébet, 1818. évben Pénzes István, 1821. november 27.-én Pénzes György, 1825. április 23.-án Pénzes Julianna.

 Pénzes Mihály és Pataki Mária házassága, 1804.01.         

 Pénzes Mihály halála, 1838.01.23.

Az egyeztetés után megállapítható, hogy a Pénzes Mihály gyerekeként született Pénzes György a dédnagyapám, Pénzes Mihály viszont az üknagyapám, a felesége a gyerekek anya Pataki Mária az üknagymama. Az ötödik gyerekként született Pénzes Erzsébet Oláh Jánossal alapított családot, 39 évesen 1855. augusztus 21.-én halt meg. A halotti anyakönyv szerint Pénzes Mihály üknagyapám 1838. január 23.-án halt meg, foglalkozása szántó-vetőként van megjelölve. A halálkori korát jelentő számból hatvan évet olvastam ki, ha ez igaz, akkor a születési időpontja 1778 évre tehető. Ebben az időszakban foglalkozásként van megjelölve a munkás, szántó-vető, cseléd, napszámos, béres, summás. A szánt-vet; földet művel, földművesként dolgozik. A szántó-vető földművesnek számít. Több településen a szántó-vető munkákat lovakkal végezték. Az üknagyapám szántó-vető, földműves foglalkozást végzett, több igás lóval rendelkezett.

A Kislétához kapcsolódó „Honismeret” címmel Téglási Ferenc 1995. december 21.-i keltezéssel összeállított másfél oldalas anyagot a levéltári kutatásai, az idősebb Kislétai emberek visszaemlékezései, a saját tapasztalatai alapján végezte. A családunk története alapján új ismeretre tettem szert. Téglási Ferenc Kislétai tanár a Béke utcai háza szomszédjában lakott Ujfalusi Ferenc, aki 1960. március 11.-én 100 éves korában hunyt el. Újfalusi Ferenc elmondásai szerint a Béke -, és Gyöngyvirág utca között rövid telkek húzódnak, ahol korában Bogáti nagyságos úr majorja volt, amit a levéltárban talált anyagok megerősítettek. Ara is emlékezett, hogy a Gyöngyvirág utcán volt a Pénzes Kapu vagy Pénzes Udvar, ide csatlakozik a Dózsa György utca. Itt egy több családból álló Pénzes nevezetű família lakott, innen kapta e kis térség a nevét. Az általam végzett kutatás megerősíti a Téglási Ferenc megállapításait.

Kisléta, Pénzes Udvar az 1800 első felében.

Ük nagyszüleim Pénzes Mihály /1778-1838/ és Pataki Mária /1785-1854/ házasságot kötöttek 1804. január hónapban. A házasságból nyolc gyerek született, öt gyerek érte meg a felnőtt kort és alapított családot. A gyerekek közül legtöbb, öt gyerek negyedikként született Pénzes Jánosnak lett. A déd nagyapám Pénzes György hetedik gyerekként, 1821. november 27.-én született, aki családalapítás után Nagykállóban Szabolcs vármegye székhelyén vármegyei szolgaként dolgozott.

Pénzes György születési nyilvántartása, 1821.11.27.

A hatodikként született Pénzes Istvánnak a születési dátumát a házassági nyilvántartásból kalkuláltam ki, akinek a születési anyakönyvi nyilvántartását nem találtam meg, de az házassági anyakönyvi nyilvántartás szerint Kislétán 1843. január 23. –án 25 évesen házasságot kötött a 22 éves Tóth Máriával. Szülőkként rögzítésre került Pénzes Mihály, Pataki Mária, illetve Tóth Mihály, Balóczi Borbála. Tanuk voltak Madácsy György és Varga József.

Vármegyei szolga történetét Héjja Julianna Erika vármegyei arcontológiai kutatásai alapján tekintettem át. A török hódoltság után újjászerveződéstől 1950-ig terjedő időszak arcontológiai feldolgozás szempontjából négy korszak különíthető el: 1. a kezdetektől 1849-ig, 2. 1849-1860-ig, 3. 1860/1861-1871/1872-ig, 4. 1871/1872-1950-ig. A vizsgált vármegyei apparátust hármas tagolás szerint valósult meg: 1. Tisztviselők, 2. Szaktisztviselők, 3. Szolgaszemélyzet. A szegődményes alkalmazottakat /vármegyei cselédek/, szolgaszemélyzeteteket érintő adatgyűjtés különösen sok nehézségbe ütközik. A szegődményes alkalmazottak voltak a csendbiztos, tömlöctartó, megyei katonák, kovács, lovász, hóhér, kéményseprő, kertész. Az alispán fogadta fel és bocsátotta el a törvényhatósági szolgákat, különös tekintettel a kiszolgált katonákra és honvédekre. A kötelességeit megfelelően teljesítő szolgát élethossziglan alkalmazták. A Békés vármegye szolgaszemélyzetének alakulása: 1. 1877-ben 1-1 fő- és alispáni, 7 főszolgabírói tiszti hajdú, 5 hivatalszolga, 30 lovas csendlegény. 2. 1897-ben 1-1 házfelügyelő és kapus, 10 tiszti hajdú, 8 központi hivatalszolga. 3. 1908-ban 1-1 házfelügyelő, kapus, gépkezelő, gépszolga, 7 központi hivatalszolga, 4 udvaros, 7 főszolgabírói tiszti hajdú, 7 útkaparó. 4. 1936-ban 5 első-, 7 másodosztályú altiszt, és 5 kisegítő szolga. Dédnagyapánk, Pénzes György Nagykállóban vármegyei szolgaként börtönőr beosztásban dolgozott, amit Pénzes József unokatestvéremtől, Gyuri bátyám fiától tudtam meg.

Pénzes György nagyapám Nagykállóban született, római katolikus, gazdasági cseléd, mezőgazdasági béres, élt 1857.02.12.- 1899.12.02. között, 42 éves korában Kislétán hasi hagymáz betegségben halt meg. Az árván maradt gyerekek György 12 éves, Károly 9 éves, István 2 éves. A felesége Farkas Anna, görög katolikus, született Kislétán, élt 1867-1909.11.17. között, 41 éves korában, tüdőgümőkórban halt meg. A teljesen árvaságban, mindkét szülőt elveszített gyerekek György 22 éves, Károly 19 éves, István 12 éves. A nagyszüleim családjában született gyerekek, az első gyereket György névre keresztelték 1886. január 6.-án, Kislétán született, nyilvántartási sorszáma 2., keresztszülők Lecza János, Szilágyi Julianna, sajnos 1886. január 25.-én meghalt. Nem érték meg a felnőttkort Mária 1892. június 25.-én, Kislétán született, keresztszülők Verba János és Linzenbold Borbála, keresztelte Szaploncai György görög katolikus lelkész, István 1894. december 1.-én Kislétán született, a család lakása a Gencsy uradalomban volt, 89. sorszámon van nyilvántartva, keresztszülők Verba János és Linzenbold Borbála. A gyerekeket keresztszülőként Verba János és felesége Linzenbold Borbála keresztelte, a két szülő kölcsönösen kereszteltek, komaságban voltak.

Pénzes György nagyapám születésének egyházi nyilvántartása

Pénzes György, nagyapám halálának nyilvántartása /1899.12.02./

Nagyapám Pénzes György halála után nagymamám Farkas Anna 33 éves korában 1900. április 24.-én férjhez ment a 39 éves Verba Jánoshoz. Nagymamám gyerekei ekkor György 13 éves, Károly 10 éves, István 3 éves. Verba Jánosnak szintén három kiskorú gyereke volt György, Mária /Orosz Mihályné/, Ilona /Tóth Jánosné/. A szüleim, a családunk a mostoha gyerekekkel, családjukkal felnőttkorban is közeli rokonságban, jó kapcsolatban voltak, rendszeresen jártak egymáshoz. Verba György és felesége keresztszülők voltak. A gyerekek, mostoha unokatestvérek kölcsönösen keresztapának, keresztanyának szólították a szülőket.

Pénzes István, /1897.10.29.-1965.10.15./ ősei és leszármazottai.

1. Pénzes Mihály /1778-1838/, felesége Pataki Mária /1785-1854/, született gyerekek: 1/1. Pénzes István /1805-/, 1/2. Pénzes Mihály /1806-/, 1/3. Pénzes János /1809-1859/, felesége Kóródi Anna, született gyerekek 1/31. Pénzes Mária /1842.07.07.- 1842.07.08./, 1/32. Pénzes Borbála /1843.0922.-1843.10.10./, 1/33. Pénzes György /1849.03.19.-1852.10.23./, 1/34. Pénzes Julianna /1852.06.20.-/, 1/35. Pénzes György /1858.06.29.-/. 1/4. Pénzes István /1812.07.16.-/, 1/5. Pénzes Erzsébet /1816-1855/, férje Oláh János, 1/6. Pénzes István /1818-/ első felesége Tóth Mária, házasság 1843.01.23., a felesége meghalt 1872.09.01.-én, a második felesége Kóródi Ágnes házasságot kötöttek 1872.12.01.-én, 1/7. Pénzes György /1821.11.27.-/, felesége Kállai Terézia /1826-1910/, 1/8. Pénzes Julianna /1825-1857/
2. /1/7./ Pénzes György /1821.11.27.-/, felesége Kállai Terézia /1826-1910/, született gyerekek: 2/1. Pénzes Klára /1853-1853/, 2/2. Pénzes Julianna /1853-1853/, 2/3. Pénzes György /1857-1889/, felesége Farkas Anna /1867-1909/
3. 2/3./ Pénzes György /1857-1889/, felesége Farkas Anna /1867-1909/, született gyerekek: 3/1. Pénzes György /1886-1886/, 3/2. Pénzes György /1887-1966/, felesége Veres Mária /1887-1981/, 3/3. Pénzes Károly /1890-/, felesége Veres Borbála, 3/4. Pénzes Mária /1892-1892/, 3/5. Pénzes István /1894-1894/, 3/6. Pénzes István /1897-1965/, felesége Hajdu Anna /1901-1985/.
4. 3/6./ Pénzes István, édesapám Kislétán született, 1897.10.29.-1965.10.15., 68 éves korában halt meg. A felesége Hajdú Anna, született Szakolyban, 1901.01.27.-1985.05.10., 84 éves korában halt meg. Kislétán született gyerekek: 4/1. Pénzes Sándor /1920.10.-1940.02.24./, 4/2. ifj. Pénzes István /1922.12.16.-1963.10./, felesége Tóth Julianna /1924.10.17, 4/3. Pénzes Károly /1925.02.12.-1944-ben nyoma veszett/, 4/4. Pénzes Pál /1927.06.28.-2010./, feleségei Borz Gizella, Kertész Katalin, Dr. Rákóczi Mária, 4/5. Dr. Pénzes János /1931.03.08.-/ felesége Ábrahám Erzsébet Ágnes, /1933.01.31.-/, 4/6. Pénzes György /1933.02.25.-2012.12.23./, felesége Kurdy Éva, 4/7. Pénzes Anna /1935.10.08.-2014.07.16./, 4/8. Pénzes József /1938.07.27.-/, felesége Czékman Julianna /1941.08.10.-/, 4/9. Pénzes László /1941.03.10.-/, felesége Dr. Herczku Erzsébet /1942.12.10.-/ 4/10. Pénzes Piroska /1944.06.11.-/, férjei Tamás György /1939.03.20.-1979./, Paszternák József /1936.02.07.-2015. /, 4/11. Pénzes Klára /1950.-1950./.

Pénzes Anna nővérem 2014 évi temetését követően Paszternák Józsefné Pénzes Piroska húgom kezdeményezésére szüleim és testvéreim, anyai nagyapánk és nagymamánk részére új síremléket készítettünk.

Pénzes István testvérei

Pénzes György /1887-1966/.

3/2. Pénzes György Kislétán született 1887.06.21.-én keresztszülők Lecza János, Linzenbold Borbála, keresztelte Dudics Imre Máriapócsi görög katolikus segédlelkész, 1966-ban 79 éves korában halt meg, felesége Veres Mária élt 1887-1971 között. Pénzes György, Gyuri bátyám gyerekei: 3/21. Pénzes György 1910-1992, felesége Molnár Ilona 1921-1997, 6 gyerek, 3/22. Pénzes János -1938, felesége Mankó Ilona,2 gyerek Magdolna, László, 3/23. Pénzes Károly 1918-1981, felesége Bagaméri Etelka 1919-1988, 4 gyerek Marika, Sándor, Ilona, Károly, 3/24. Pénzes István 1919-1985, felesége Tatár Erzsébet, 4 gyerek Erzsébet, István, Éva, József, 3/25. Pénzes Sándor 1924-1968, felesége Putera Borbála, 2 gyerek Sándor, Marika, 3/26. Pénzes Piroska 1926-2001, férje Lengyel Pál 1923-1989, 4 gyerek, Piroska, 3/27. Pénzes József 1931-, felesége Vas Mária 1929-2005, második felesége Vékony Erzsébet, 2 gyerek József/1952/, Edit/1955/.

Pénzes György születési nyilvántartása, 1887.06.212.

                   Pénzes György, felesége, lánya. 1953.    

Jóska, Piroska, Károly, György, István. 1971.

 Pénzes Györgyné, Pénzes József, menye.            

Pénzes József, Pénzes Piroska

Pénzes Károly /1890-/.

3/3. Pénzes Károly Kislétán született 1890.május 26.-án, a Pócspetri Római Katolikus Egyháznál keresztelték május 27.-én, az egyházi nyilvántartásban 50. sorszámon szerepel, keresztszülőknek Verba János és Linzenbold Borbála van bejegyezve.

Pénzes Károly születési nyilvántartása, 1890.05.26.

1914. november 4.-én a Pócspetri Római katolikus Plébánián házasságra lépett Veres Borbálával Veres István és neje Lesznyik Máriának Tiszaeszláron 1895. március 5.-én keresztelt hajadon leányával, amit a Károly bátyám születési nyilvántartás sorában rögzítettek. A Hajdu-Bihar megyei Álmosdon lakott a család, a gyerekek ott születtek.

      Az unokatestvérem Pénzes József és Károly bátyám unokájának Pénzes Anna /édesapja Pénzes Károly/ segítségével tudtam összeállítani Károly bátyám gyermekeinek névsorát: 3/31. Pénzes Károly, 3/32. Pénzes Ilona, 3/33. Pénzes Jolán, 3/34. Pénzes István, 3/35. Pénzes András, 3/36. Pénzes György, 3/37. Pénzes József. Pénzes Károly feleségével Veres Borbálával Álmosdra kerültek, a helyi gyógyszerész parádés kocsisaként dolgozott, majd gazdálkodással foglalkozott.

      A testvérbátyámmal, Jóskával a többszöri tervezés ellenére sem tudtunk Álmosdra elmenni a nagybátyánk családjának részletesebb megismerése céljából. A Facebookra felkerülve sikerült az egyik unokát Pénzes Annát megismerni. Utólag is köszönöm, hogy a kérésemre elküldte Károly bátyám gyerekeinek névsorát, két testvérének adatait, Pénzes József /1940.02.20./, Pénzes Károly /1941.12.06./. Az édesapjáról és a nagyszülőkről fényképet is küldött.

      .

Pénzes Károly feleségével Veres Borbálával

 Pénzes Károly bárányai

Károly bátyám legidősebb fia Pénzes Károly