- Ifj. Pénzes István /1922-1961/ villanyszerelő.
Pénzes István katona Szerencsen /1943/,
Villanyszerelő Kislétán /1957/.
4/2. Ifj. Pénzes István, Pista bátyám második gyerekként 1922. december 10.-én született Kislétán. A sok gyerekes családban jól jött a háziassága, rendszeretete. Gyakran kitakarította a házat, mintaszerűen megvetette az ágyakat, nem tűrte a rendetlenséget. Már Kisétán laktunk, amikor a lakószobát rendbe tette és nézeteltérés alakult ki az egyik testvéremmel. Az összekapaszkodást az udvaron takarító édesapámnak a lapátnyéllel kellett megszüntetni. Szegény Pistának a keze is megsérült. Édesanyámnak a főzésbe is besegített, az egyik alkalommal édesanyám Nyírbátorba ment a szokásos piaci eladások miatt és megkérte Pistát, hogy a húslevest főzze be. Az ebédet fogyasztva derült ki, hogy a mosogató léből készítette a húslevest, de nem volt bajunk belőle. A család és testvér szeretete mintaszerű volt. A jószívűsége idegenek felé is megnyilvánult, ha ivott egy kicsit szinte határtalan volt. Minden fizikai munkához értett.
A fizikai, mezőgazdasági munkában fiatalon, korán részt vett. 18 éves korában, 1940-ben az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet 509452 sorszámú Biztosítási Könyvével rendelkezett. A biztosítási könyvet a Kislétai községi előjáróság 1941.02.25.-én díjmentesen állította ki. A kerek pecsét szövege SZABOLCS VÁRMEGYE, KISLÉTA KÖZSÉG, 1908. A beszolgáltatott bélyeglapok nyugtázása szerint a lerótt biztosítási bélyegek értéke 1940-ben 7,80 pengő, 1941-ben 10,40 pengő. Az 1938 XII. t.c. szerint, a mezőgazdasági munkavállalóknak 18. életévtől 65. életévének betöltéséig biztosítási kötelezettség alá estek és biztosítási könyvet kellett kiváltani. A törvény tartalmazta a munkavállaló és a munkaadó kötelességeit. Egy naptári hétnél hosszabb munkaviszony esetén a járulékot /a bélyeget/ a munkaadó kötelessége volt beragasztani. Az öregségi biztosítási járulék minden megkezdett munkahét után 20 fillér volt. A gazdasági cselédek után a járulékot negyedévenként egy darab 2 pengő 60 fillér értékű bélyeggel is le lehetett róni. A törvényben a biztosítás szolgáltatásaként volt megfogalmazva: 65 év felett legkevesebb 15 éven át legalább 15 hetet töltött el gazdasági munkaviszonyban és utána ugyanannyi időre a járulékot lerótta öregségi járadékra volt jogosult. A évi járadék 60 pengő járadéktörzsből állt. Ez bővült a befizetett járuléktól függően.
Ifj. Pénzes István Biztosítási Könyve.
Pistával egyidős katona cimborájával, Madácsi Károllyal 2015. márciusában beszélgettem az Kislétai Öregek Otthonában. Visszaemlékezései szerint Kislétáról öten –Pénzes István, Madácsi Károly, Putera Mihály, Popovics Mihály, Üveges Sándor- 1943. október 4.-én a Szerencsen állomásozó 21. gyalogezred 3. zászlóaljhoz vonultak be. Az ezredparancsnokság Kassán volt. Az újonc kiképzés Szerencsen 1943. december 6.-ig tartott. Pista a tisztes iskola elvégzése után kikerült a frontra.
A második világháborúban részt vett, tizenegy hónapig az első harcvonalban harcolt. A fronton a csapatát egyik alkalommal az ellenség bekerítette, kritikus helyzet alakult ki, a harc során megsebesült, kórházba került. A Kislánya, Katika gyerek korában beszélte el, hogy a kórházban egy ismeretlen oda szólt neki, keljen ki az ágyból. Az ágyát elhagyva nem sokára egy gránát az ablakon keresztül becsapódott az ágyában. A gránát, ha az ágyában találja nem élhette volna túl. Az elbeszélései szerint a sebesülése, az ágyának időbeni elhagyása az életét mentette meg. A frontról hazajött szomszéd falusi katonatársa halálhírét hozta, amelyet édesanyám nagyon rosszul viselt el, nem bírt magával. A halálhíre ellenére egy vasárnap délelőtti napon hazaérkezett. Az utcán gyalog történő jövetele, nagy feltűnést keltet, az egyik keresztlány előre szaladt és közölte a családdal. A háború után az újjászervezett hadseregbe is besorozták. Az egyik engedélyezett szabadságra igyekezett haza, amikor felszállt a Debrecenből induló, orosz katonákat szállító különvonatra. Nem volt szerencséje, a lépcsőn kapaszkodott és ekkor egy orosz katona karddal akarta leszállásra kényszeríteni, Pista védekezésből a kardot megfogta és ekkor elvágta a kezét, majd leugrott, a szabadságra sérülten érkezett haza.
A második világháború után a román határon, Nyírábrányban katonai szolgálatot teljesített. Édesapám és Gyurka bátyám egy lovas kocsival meglátogatták. A lovat az oroszok hagyták a Kistanyán, mivel leromlott állapotban volt, helyette egy jó lovat elvittek. A ló bizonyos gondozás után rendbe jött és ezzel indultak el Pista bátyámhoz, Nyírábrányba. Gyurka szerint félelmetes volt, sötét erdős út, a járatlan vidék, nagyobb részt éjjel mentek, szerencsére édesapám jól ismerte az utat. Mindannyian nagyon örültek a találkozásnak. Pista ügyessége, leleményessége révén az előre elkészített több zsák sót és több láda sört pakoltak a kocsira, elbúcsúztak és indultak hazafelé, szerencsésen megérkeztek.
Pénzes István, Tóth Julianna, 1948.02.07. és 1961.
Pista Bátyám 1948. február 7.-én Kislétán házasságot kötött Tóth Juliannával /1924.10.17.-1989.02.06./. Katalin lányuk 1948. november 3.-án született. Jucinak egy lánytestvére, Ica volt, aki Szilágyi Mihállyal alapított családot, Baromlakon laktak. A két család gyakran találkozott, a rokoni kapcsolatuk mintaszerű volt. A szülők már sajnos nem élnek, de a gyerekek a mai napig tartják a kapcsolatot. A Szilágyi család része Kisléta történetének, a gyerekek Kislétán jártak iskolában, többen az orvos képzettséget is megszerezték, Dr. Szilágyi János Kisléta díszpolgára, Dr. Szilágyi Gyöngyi, Dr. Szilágyi Éva.
Pénzes I., Tóth J., Borsi G., Tóth I., Szilágyi M.
Pénzes Katalin, Szilágyi Ildikó, Szilágyi Éva. 1953.
Pénzes Istvánné, Katika, 1949.
Pénzes Piroska, Katika, Anci, 1951.
Pista bátyám a katonaságtól történt leszerelése után különböző munkát végzett, eljárt Sajóbábonyba, Budapestre. Először betanított villanyszerelőként dolgozott, majd 1952. április 2.-án villanyszerelő szakmunkás bizonyítványt, később 1957-ben a villanyszerelő mestervizsgát szerezte meg. 1957-ben kiváltotta a villanyszerelői kisipart. Ezt követően Kislétán és a környező községekben, Pócspetriben, Máriapócson, Nyírbogáton villanyszerelői munkát vállalt és végzett. A munkájának jelentős részét a régi és új lakások villamosítása jelentette. Középiskolás koromban a nyári vakáció időszakában többször dolgoztam vele, az akkori villanyszerelési anyagokat, szerelési munkát megismertem, bermancsövet helyeztünk el a falba és a vezetékeket abba húztuk bele. A munkahelyekre kezdetben kerékpárral járt, később Pannónia 250-es motorkerékpárt vásárolt, első motorkerékpár volt a családban. Többször a családi összejöveteleken a családi fényképezésnek része is volt. Jóska bátyámnak a szomszéd faluban, Pócspetriben voltak barátai, motorkerékpárra még nem volt jogosítványa. A mezőgazdasági gépész technikum befejezésével a motorkerékpár vezetéséhez külön tanfolyamon jogosítványt szereztem. A vezetéshez nagy gyakorlatom nem volt, azért Pista bátyám többször átadta a motort, hogy Jóska bátyámmal Pócspetribe utazzunk.
Pénzes Katalin, 1964.
Pénzes István családjával, 1960.
A szüleim Kistanyán laktak, amikor a közeli Nyírbogát-i szőlőben közel egymással szemben két tábla szőlőt telepítettek, az úgynevezett kisszőlőt és nagyszőlőt. A kisszőlőből a szüleim tíz sort Pista bátyáméknak adtak. A szüretekre a családból, aki tehette hazajött és segített. A bogáti szőlő a gyerekeknek napjainkig sok emléket jelentenek. Sajnos napjainkra elvadult, beerdősödött.
Pénzes Katalin, Pista bátyám egyetlen gyereke, a családunk Katikának szólította. A családunkban a fiuk többségben vannak, hetedikként Pénzes Anna, tízedikként Pénzes Piroska született. Katika születése a szülein kívül a nagyszülőknek, a családban lévő fiúknak is nagy örömet jelentett. Katika, amikor Kislétán megkezdte az általános iskolát, én a középiskolát Nyíregyházán kezdtem meg. Ezt követően egyre kevesebbet találkoztunk.
Pénzes Katalin, Kisléta, 1954. és 1963.
Katika az általános iskolát Kislétán végezte 1956-1963 között. Középiskolában Nyíregyházán 1963-1967 között a Kertészeti Technikumban járt, okleveles kertész technikusi oklevelet szerzett. A Mátészalkai Közgazdasági Szakközépiskolában 1974-ben érettségizett, költségvetési és adó szakképesítést kapott. 1987-ben középfokú munkaügyi szakvizsgát, 1991-ben felsőfokú munkaügyi szakképesítő vizsgát tett. A Nyíregyházi Tejipari Vállalatnál dolgozott, közel két évtől /1967-1969/ eltekintve a munkásságát a Nyíregyházi Megyei Kórháznál több mint negyven évig /1969.02.01.- 2009.12.29./ munkaügyi előadóként valósította meg. A szorgalmas lelkiismeretes munkáját 1987-ben egészségügyi miniszteri dicsérettel, 2004-ben kórházi munkásságának és életművének elismerő kitüntettetéssel ismerték el.
Pénzes Katalin osztálytársai 1961-62-es tanévben, Kisléta. Álló sor balról jobbra: Bakó Ica, Bokor Erzsike, Nagy Ilike, Lengyel Marika, Takács Kati, Esztári Juci, Szilágyi Éva, Arany László osztályfőnök, Kovács Gyuri, Kecskés Lali, Szabó Karcsi, Orosz Öcsi, Szemán Jancsi, Kovács Józsi, Bencsik Sanyi. Közép sor balról jobbra: Varga Ili, Berzsán Ica, Bihari Erzsike, Lovácsi Anci, Pénzes Kati, Fekete Ica, Nass Ica, Laza Irén, Pataki Mariska, Szabó Irénke. Alsó sor balról jobbra: Bunya Péter, Ignácz Jancsi, Bodnár Péter, Kóródi Sanyi, Papp Gyurka, Bereczki Béla.
A Nyíregyházi középiskolai diákszerelemből házasság lett. Mind a ketten a Nyíregyházi Kertészeti Technikumban jártak. Pénzes Katalin és Keményffy Gyula 1968. november 9.-én Kislétán az esküvői szertartáson kimondták a boldogító igent, házasságot kötöttek. Az esküvőn, a Nyírgelsei úti lakásukban rendezett ünnepségen a nem régen megismert Erzsikével vettem részt, aki később a feleségem lett. A családalapítást a házasság után Nyíregyházán kezdték meg. Több éven keresztül Baktalórántházán dolgoztak és laktak. Az életük ezen időszakában született Katalin és István. A Nyíregyházi munkahely lehetővé tette, hogy újra a megyeszékhelyre költözzenek. A nyugdíjas éveiket a Sátor úti családi házukban töltötték, a nagykert, a környezet a kertészkedést is lehetővé tette, lassan-lassan a kerti munka megterhelővé vált.
Keményffy Gyula, Pénzes Katalin, 1968-ban és 2014-ben.
Keményffy Gyula, Katika férje Gyulán 1949. június 27.-én született. Az általános iskolát Nyíregyházán 1956-1963 között végezte. A közép iskoláit Szintén Nyíregyházán a Kertészeti Technikumban 1963-1967 között végezte, kertész technikusi oklevelet szerzett. Az anyaggazdálkodással kapcsolatban 1983-1984-ben középfokú, 1984-1985-ben felsőfokú végzettséget szerzett. A kor igényének megfelelően a mozgalmi munkával kapcsolatban különböző tanfolyamokat végzett, 1979-1982-ben a politikai gazdaságtan szakosítóból is eredményes vizsgát tett. A kertészeti technikum befejezése után egy rövid ideig a Debreceni Erdészeti Főigazgatóságnál dolgozott. A Nyíregyházi Megyei Kórháznál 26 évig, 1967-1993 között anyaggazdálkodási osztályvezetőként, a Budapest központú Eoromedic Kft.-nél 16 évig 1994-2010 között, sales managerként dolgozott. 1980-ban „Egészségügy Kiváló Munkáért” kitüntetésben részesült.
Katika és Gyula házasságából három gyerek született: Keményffy Krisztina Nyíregyházán 1969. október 21.-én, Keményffy Katalin Baktalórántházán 1974. december1.-én, Keményffy István Vásárosnaményban 1979.október 19.-én. Krisztina a Nyíregyházi Krudy Gyula Gimnáziumban, Katalin és István a Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett. A gyerekek az érettségi után különböző szakmákat sajátítottak el: Krisztina fogászati asszisztens, felnőtt szakápoló, dentálhigiénikus és mentálhigiénés szakasszisztens, pedikűrös, műkörömépítő; Katalin felnőtt szakápoló, anaesthesiológiai szakasszisztens; István villamos gépszerelő, klímakészülék szerelő.
Keményffy Krisztina Lukovics Györggyel kötött házasságot, ezt követően Lukovicsné Keményffy Krisztina nevet használja, született gyerekek: 1. Lukovics Dániel Nyíregyházán 1993. december 1.-én született, a Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett, fodrász szakmája van, 2. Lukovics Áron Nyíregyházán 1998.május 12.-én született, gimnáziumi tanuló.
Keményffy Katalin, István, Krisztina.
Kóder Olivér, K.K., Lukovics Dániel, K.I., K.K., L. Áron
Keményffy Katalin elvált, egy gyereke született, Kóder Olivér Nyíregyházán 1993. október 11.-én született, Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett, WEB programozó.
Pénzes István, Katika édesapja 1961. október 21-én a Nyírbátorba vezető úton, az egyik kanyarnál súlyos balesetet szenvedett. A baleset okai között emlegették, hogy az esti órában a szembejövő személygépkocsi világítása a látását megzavarta, többek között ez is hozzájárult a két gépjármű ütközéséhez, a súlyos balesethez. Pista bátyámat a Nyíregyházi Kórházba szállították, de nem tudtak segíteni rajta, rövid idő után belehalt a sérüléseibe. Katika édesapjának halálakor 13 éves volt, ezt követően édesanyja nevelte.
A családunkban a szűkös körülmények szokássá tette, hogy a testvérek tanulási éveikben felmerült költségekhez valamelyik testvér hozzájárult. Anci Jóska esetében, János Laci esetében adott anyagi támogatást a középiskola ideje alatt. Katika esetében Jóska bátyám gyakorolt anyagi támogatást.
