Pénzes József /1938-/ testnevelő tanár.

4/8. Pénzes József testvérbátyám által 70.-ik születésnapjára összeállított „Emlékezés az elmúlt 70 évre” című anyag leírására, valamint a rendelkezésre álló fényképek összeállítására és kinyomtatására engem kért meg, amit szívesen elvállaltam, ha kisebb hibát ejtettem is, de megcsináltam a rendelkezésemre álló számítógéppel. Az anyag borítólapjára helyeztem el Szent-Györgyi Albert idézetet, amely a munkája során végig kísérte. Az idézet a következő:  „A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma… A sport a játék alatt tanítja meg az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, és mindenekelőtt a „FAIR PLAY” a nemes küzdelem szabályira.”

Pénzes József

„EMLÉKEZÉS AZ ELMÚLT 70 ÉVRE!

1938. Július 27. –én Kislétán születtem. A nagy családomban nyolcadiknak jöttem a világra. Szüleim a mezőgazdaságban dolgoztak. Mindig nagyon sokat dolgoztak, hogy tisztességesen és becsületesen felneveljék gyerekeiket. A szörnyű és kegyetlen 2. világháború éveiben voltam kis gyerek. A háború utáni évek sem voltak könnyű évek az országnak, de a mi családunknak sem. Köszönettel tartozom szüleimnek, hogy felneveltek. Munkára, tisztességre, szorgalomra és józan gondolkodásra neveltek.

 Hat testvér és élettársai.                          

Ötvenéves születésnap a Kislétához tartozó Kistanyán, 1988.

Hálával tartozom minden testvéremnek, hogy segítették céljaim megvalósítását. Pista bátyám lehetőséget adott, hogy a nyári szünetben a villanyszerelési munkában vele dolgozhattam. Többször meglátogatott a középiskolai kollégiumban, a zsebpénz adása soha nem maradt el. Édesapámmal együtt felkerestek a katonáskodásom első hónapjában. Többször kölcsönadta a kerékpárját, de néha megkaptam a 250-es Pannónia motorkerékpárját is. Pali bátyám sokat vendégül látott. Otthont adott az Újpesten tartott esküvőnknek. A Leányfalui lakásom építésénél sokat segített. János bátyám nyári szünetben munkát biztosított a Vencsellői gépállomáson, ez idő alatt náluk laktam és ellátást kaptam tőlük. Neki köszönhetem, hogy vadász lettem, többször biztosított vadászati lehetőséget. Egyetlen szarvasbikám elejtését az ő területükön ejtettem el. Amikor Nyíregyházán laktak a két család sok időt együtt töltött. Gyurka bátyám soha nem feledkezett meg a testvérekről. 1957-ben megajándékozott egy Doxa karórával, amelyet a mai napig használom. A motorcsónakom üzembe helyezésekor több segítséget nyújtott. Leányfalui lakásunknál víz, villany és egyéb meghibásodást precízen kijavította. Anci nővérem anyagilag támogatta középiskolai tanulmányomat, az érettségi után is sokat segített. Mindketten Nyíregyházán telepedtünk le, ebben a városban dolgoztunk tisztességesen és becsületesen. Laci öcsémmel együtt nőttünk fel, együtt segítettünk szüleinknek, együtt mentünk játszani, focizni, fürödni stb. A Budapesti főiskolai tanulmányim alatt többször megszálltam a Szemlőhegy úti kollégiumukban, amelyet ő intézett. Maradandó élményt jelentett a Sárospataki vendéglátásuk, megszeretette velem a borászkodást, sokat segít a Leányfalui kertészkedésben. Örülök annak, hogy többször együtt vadászhattunk. Piroska húgom sokat segített a Leányfalui lakásunk építésében. Vendégszeretete utánozhatatlan, kitűnően süt, főz. A testvéri szeretete, jószívűsége és segítőkészsége példaértékű. A beteg Anci testvérünk gondozásáért, törődésért köszönettel és hálával tartozunk. Az idősödő testvérek összefogásában, a szülői ház pótlásában jelentős szerepet tölt be.

Az általános iskolámat szülőfalumban végeztem. Aktívan részt vettem az úttörő mozgalomban és a sportban. Gyerekkoromban én is mozgékony, illetve eleven voltam. Szüleim engemet is megpróbáltak korán bevonni a paraszti munkába, ez részben sikerült is. A munka mellett volt időm a barátokra, a játékra, a focira és a lovak szeretetére is. A tsz-ben és a szomszédban azt lestem, hogy mikor hajthatom és lovagolhatom a paripákat.

A középiskolai tanulmányomat – 1952-től 1956-ig – a Nyíregyházi „Széchenyi István” Közgazdasági Technikumban végeztem, 52 éve érettségiztem. Az életem további szakaszára meghatározó szerepe volt a középiskolai éveimnek. Büszke vagyok arra, hogy az ország egyik legkiválóbb közgazdasági szakiskolájában járhattam.

Középiskolás osztálytársakkal, 1953.                

Középiskolás tornacsapattal, 1955.

Köszönettel tartozom minden tanáromnak, ma is hálával gondolok rájuk. Sokat dolgoztak az iskolában és a kollégiumban, hogy a szakmát megtanítsák velünk, és alkotó emberré neveljenek bennünket. Külön is köszönöm Borka Sándor osztályfőnökömnek, Fűzessy Imre kollégiumi igazgatónak és Fiedler Barna kiváló testnevelő tanárnak az oktató-nevelő munkáját. A testnevelő tanárom jóvoltából több sportágat magas szinten megtanultam. Szertornában országos szintű tornász lettem. A sportindíttatásom hozzájárult, hogy a testnevelői pályát élethivatásnak választottam. A középiskolai tanulmányaim alatt a nyári szüneteket munkával töltöttem. Dolgoztam a Kislétai tsz-ben, besegítettem a Pista bátyámnak a villanyszerelési munkában, Édesapámmal együtt arattam és csépeltem a Szerencsi ÁG-ban, valamint a Vencsellői Gépállomáson cséplőgép és kombájn ellenőr voltam. Különösen az aratás-kaszálás és a cséplés, zsákolás volt számomra nehéz munka, hisz még akkor 16 éves voltam.

A testnevelő tanári pálya elérése nem volt könnyű, de egy pár éves kitérő után sikerült. Az érettségi után közvetlenül nem nyertem felvételt a Testnevelési Főiskolára, ez volt számomra az első nagyobb csalódás. Ezek után a versenyszerű szertornát még nagyobb odaadással folytattam, a sikerek és az eredmények nem maradtak el. Ebben a szakaszban egy rövid ideig a középiskolai testnevelő tanárom irányította az edzéseimet, majd barátom Bálint Mihály testnevelő tanár lett az edzőm. A versenyszerű szertornát a hatvanas évek közepéig folytattam. 

Sajnos több mint egy félévig nem volt állandó munkahelyem. 1957 januárjában átestem egy heresérv műtéten. 1957. február 21.-től sikerült elhelyezkedni a Nyíregyházi Járási Tanács VB Pénzügyi Osztályára. Egy rövid idő után átkerültem a Nyírteleki Tanácsra, ott sem töltöttem hosszú időt. A következő munkahelyem a Nyírpazonyi Tanács, ahol 1,5 évet dolgoztam, mint pénzügyi előadó. A ki és bejárás nehezítette az edzések látogatását, több edzést kihagytam. 1958 októberében a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat Nyíregyházi Üzemigazgatóságához utókalkulátornak kerültem.

A sikeres sportolásom sem mentett fel a katonai bevonulás alól. Egy hónapos munka után elvittek két évre katonának. Szolnokra vonultam be, az eskü után átvittek Ceglédre a tisztes kiképző iskolára, majd ottmaradtam kiképzőnek. A tüzér dandárnál az iskolán felderítő-kiképző voltam. Ez jó volt, mivel kellett számolni, a térkép használata és a lövés is tetszett. Nehéz, de szép két évet töltöttem a katonaságnál, több magas kitűntetést kaptam, megkaptam a „Néphadsereg Kiváló Katona” kitüntetést.

Pénzes József, 1959.                                   

Katonai eskü, 1959.

A parancsnokaim lehetővé tették, hogy tovább folytassam aktív sportolásomat a Ceglédi Építőknél Kürti Béla tanár irányításával. A magasabb egység parancsnoka megbízott a torna csapat irányításával, illetve edzésével. A csapatom a Tüzér és Hadsereg Bajnokságot nyert. Közben jelentkeztem és felvettek a Testnevelési Főiskolára. Ez az időszak nem volt könnyű, hisz helyt kellett állnom az iskolán, mint kiképző és természetesen a főiskolán is. 1967-ben átképeztek vegyi felderítőnek Pátervásárán, majd részt vettem az 1970-es Tiszai árvíz mentési munkáiban.

1960 novemberében szereltem le, 1961. szeptember 1.-ig dolgoztam a TITÁSZ vállalatnál. Ekkor átkerültem a Nyíregyházi Kertészeti Technikumba tanítani. Az első években oktattam a testnevelést a középiskola mellett a Felsőfokú Technikumban is. Nem sokat vártam, hisz még 1961 őszén megszerveztem, illetve megalapítottuk, a Felsőfokú Technikum Sport Clubját. Ezekben, az években a középfoknál több csapatnak voltam az edzője, a felsőfoknál a fiú kosárlabda csapatot irányítottam.

1964 júliusában megbíztak egy 540 fős kollégium vezetésével, ahol laktak szakmunkások, középiskolások és főiskolai hallgatók. Ebben az időben már csak a főiskolás hallgatóknak voltam a testnevelő tanára. A kollégiumi munkát hét évig irányítottam. Mint fiatal vezetőnek nem volt könnyű dolgom, kora reggeltől késő estig dolgoztam, fiatalok között töltöttem az időm jelentős részét. Szerencsém volt, hogy a munkámat nagyszerű nevelők segítették. A szorgalmas munka meghozta a gyümölcsét, nagyszerű irodalmi színpadunk, tánccsoportunk, zenekarunk volt és a fiatalok jelentős része valamilyen szinte sportolt.

Élménybeszámoló Balczó Andrással.

Labdarugó csapattal, Bárány György, Pénzes József.

A kollégiumi munkám mellett egy személyben tanítottam a hallgatókat, az SC-nél több szakosztályt működtettünk, a férfi kosárlabda csapatot is edzettem. Szerencsém volt, hogy ebben az időszakban olyan fiatal tanárok dolgoztak a főiskolán, akik egy-egy sportágban NB-II-es szinten sportoltak és ők átvették a labdarúgás, röplabda és kézilabda csapatok irányítását. Ez úton is hálával és köszönettel gondolok rájuk. Sikerült elérni, hogy a főiskola vezetői, tanárai és az ifjúsága a testnevelés mellé álljanak, és azt támogassák. Ezekben az években alapoztuk meg a főiskola országos, illetve nemzetközi színvonalú sportját. Neveltünk többszörös világbajnok tájfutót, valamint női és férfi kosárlabdában magyar válogatottat. A sportolás feltételei az összefogás kapcsán nagymértékben javultak, megépült a nagyméretű tornaterem és a szabadtéri sportkombinát.

1971. augusztus után csak a testnevelésre, sportra kellett összpontosítani, mivel a kollégiumi vezetéséről lemondtam. A Sport Club több szakosztállyal és csapattal működött, a megye egyik legnagyobb egyesülete lett, jegyezték az országban és külföldön is. A testnevelésnél a személyi feltételek fokozatosan javultak. Az egy fős testnevelőt felváltotta a csoport, majd a tanszéki szervezeti egység, ahol négy testnevelő tanár oktatott, illetve edzősködött. Örülök annak, hogy a fejlődésnek részese és a szervezeti egységnek a vezetője lehettem. A tanszékvezetői munkát két év kivételével 30 évig láttam el. A Főiskolai Sport Clubjának Elnöki tisztét, valamint a férfi kosárlabda csapatának vezetését több mint negyven évig végeztem. Itt említem meg, hogy tornászból kosárlabdás lett, hiszen a felsőoktatásban nincs meg a feltétele a verseny tornának. A Testnevelési Tanszék vezetői munka mellett 1985-től 1988-ig a kollégiumi igazgatói teendőket is elláttam. A kollégium átvételekor a feltételek és az életvitel a mélyponton volt. Úgy érzem, hogy a vezetésem alatt jelentős változás következett be, országos szinten elismerték a munkát, a kollégiummá nyilvánítás az elsők között következett be. A munkám során mindig azt tartottam szem előtt, hogy a siker kovácsa a rendszeres, hozzáértő, kemény munka. Szerettem a rendet, fegyelmet, a kitartást, szorgalmat, pontosságot és a jó kollektívát. Arra törekedtem és arra neveltem a tanítványaimat, hogy az átlag feletti teljesítményt érjük el, ez talán sikerült is. Az SC elnöki teendőinek ellátása mellett a Megyei Kosárlabda és a Sí Szövetség Elnöki munkáját is elláttam. A Magyar Egyetemi és Főiskolai Szövetség Elnökségének több cikluson keresztül tagja voltam.

Kosárlabda csapattal.                              

Családi síelés a Magas-Tátrában, Zuberec.

Köszönettel tartozom mind azoknak, akik segítettek abban, hogy eljuthassak; az INNSBRUKI Téli Olimpiára, a Moszkvai Nyári Olimpiára, KALIFORNIÁBA a kosárlabda edzők tanulmányi útjára, a Magyar Egyetemi és Főiskolai tollaslabda világbajnokság válogatott csapatvezetőjeként a PRÁGAI világbajnokságára.

MIRE IS EMLÉKSZEM VISSZA LEGSZÍVESEBBEN ?

1. Az SC több mint 40 éves működésére. Több száz fiatalnak biztosítottunk sportolási lehetőséget. Négy NB II-es csapatot működtettünk: női és férfi kosárlabda, férfi röplabda, férfi kézilabda. Hét szakosztályban 20 csapat működésének biztosítottunk sportolási feltételeket. Sportkombinátot építettünk társadalmi összefogással. Több országos sport rendezvényt szerveztünk, illetve bonyolítottunk le.
2. Az agrár felsőoktatásban a testnevelésünk és sportunk a legjobbak között volt. Büszke vagyok arra, hogy több sportágban az Országos Agrár Sportnapokon aranyérmeket nyertünk. Örülök annak, hogy férfi kosárlabda csapatunk háromszor nyert aranyérmet.  
3. 37 alkalommal szerveztünk Nemzetközi Kosárlabda Tornát, ahol női, férfi csapatunk szinte mindig dobogósok, illetve elsők voltak. A kosárlabda csapatunk több Európai országban Nemzetközi Tornán sikeresen vett részt.
4. A hallgatók és családok részére rendszeresen szerveztem sí tábort, a sí táborok száma a nyolcvan alkalmat meghaladta.
5. A vízi túrázás feltételeit megteremtettük, a hallgatók és a dolgozók részére túrákat rendszeresen szerveztünk.
6. A dolgozók és a hallgatók szabadidős sportjára kiemelt figyelmet fordítottunk. A dolgozók részére röplabda tornát szerveztünk, melyeken a főiskola mellett a Kassai Egyetem, a Megyei Tanács is részt vett. Az utóbbinak tagja volt János bátyám is. Laci öcsémmel együtt a Főiskola és a Bodrogközi /Sárospataki/ ÁG dolgozóinak a baráti és sporttalálkozókat éveken keresztül megszerveztük.

Az átlagon felüli munkámat és eredményeimet elismerte a Főiskola, a megyei vezetők, az országos hatáskörű szervek. A kitüntetések nem csak a munkámat, hanem azt a kollektívát is dicséri, amelyeket vezettem, illetve akikkel együtt dolgoztam. Ez úton is megköszönöm a felterjesztőknek és az adományozóknak, hogy munkámat kitüntetésre érdemesnek tartották.

KITÜNTETÉSEIM:

1. A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozata 1987.
2. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa „Kiváló Társadalmi Munkáért„ kitüntetés 1979.
3. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés „Ifjúságért és Sportért Díjat” adományozta 1995.
4. Gödöllői Agrártudományi Egyetem „PRO UNIVERSITÁTE ÉRDEMÉREM” 1999.
5. „ Magyar Népköztársaság Kiváló Katonája” kitüntetés, miniszteri 1959.
6. „ Árvízvédelmi Érem” kitüntetés, miniszteri 1968.
7. „ Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója” kitüntetés, miniszteri.
8. „ Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” kitüntetés, miniszteri 1968.
9. „ Kiváló Munkáért” kitüntetés, 1979.

10 „ Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” kitüntetés, 1973.

11. „ Nyíregyházért” arany fokozat kitüntetés, 1974.
12. A Mezőgazdasági Főiskola „Kiváló Dolgozója” 1984.
13. „Testnevelés és Sport Emlékplakett” kitüntetés, Szakszervezetek Országos Szövetsége, 1987.
14. „ Magyar Egyetemi és Főiskola Sportjáért” arany fokozat.
15. „Babérkoszorús Kitüntetés” Magyar Kosárlabda Szövetség.
16. „Törzsgárda Babérkoszorús Kitüntetés”, Mezőgazdasági kitüntetés.

A Főiskolán hét főigazgatót igyekeztem munkámmal segíteni. A vezetőim közül ma is nagyra értékelem és köszönettel tartozom Dr. Sinóros-Szabó Botondnak és Dr. Vétek Jánosnak, akik munkámat nagyban segítették. A hetven év alatt több igaz barátom volt. Az általános iskolában Popovics Sándor, a középiskolában Veres Gyula, a Testnevelési Főiskolán Bugya Ferenc, a Mezőgazdasági Főiskolán Dr. Varga Lajos, Dr. Pintér István, Veres Gyula, Kazár István. A munka során nagyon sok szakmai és baráti kapcsolat alakult ki hazai és külföldi szakemberekkel. A kitűnő barátok közül megemlítem a Kassai Egyetemről Dr. Orosz Tibort és Koleszár Istvánt, a kosarasok közül Kecskeméti Jánost, Kégel Tamást, Kocsis Gyulát, Szirany Pált és sorolhatnám tovább.

A tanári munkám, vezetői és edzői tevékenységem során több száz kiváló fiatalt tanítottam és ismerhettem meg. A Kitűnő egyéniségek neveit hosszan sorolhatnám. Ezek közül egy párat megemlítek: Aranyosi László, Demeter Lajos, Tóthpál Árpád, Szerdahelyi János, Marton Tibor, Marton Kornél, Inántsy Sándor, Oláh Sándor és így tovább ….. Vannak szülők, akikkel a kapcsolatot a kölcsönös tisztelet és megbecsülés alapján a mai napig tartom: Matisz János, Varga Barna.

Az ifjúkorom első szakaszában a sport és a munka volt a meghatározó. A főiskolán egymásra találtunk Julikával, 1964. július 25.-én házasságot kötöttünk Újpesten, ez már 44 éve volt. Nem csak feleségemet fogadtam a szívembe, hanem Évikét is , aki akkor négyéves volt. A feleségem gyors és gépíró iskolát végzett, majd ö is a Nyíregyházi „ Széchenyi István” Közgazdasági Technikumban érettségizett. A Mezőgazdasági Főiskolán 34 évet dolgozott / 1962- 1996 /. Az adminisztratív, illetve ügyviteli területen tevékenykedett. Volt gyors és gépíró, előadó, tanulmányi osztályvezető és titkárságvezető. Munkáját lelkiismeretesen, szorgalmasan, igényesen és pontosan végezte. A szülei kereskedelemben dolgoztak, Édesapját autóbalesetben korán elveszítette. Ezt követően Édesanyja trafikos lett. A Patyi bátyát már a középiskolában megismertem, egy évfolyammal feljebb járt, röplabdázott.

Julikával, a feleségével.                 

Család a Julika ötvenedik születésnapján.

Gabriella kislányunk 1966-ban megszületett, akinek az egész család nagyon örült. A gyerekeinket feleségemmel együtt tisztességgel és becsülettel felneveltük. A tanulásukat, a zenetanulást, a sportolásukat kiemelten kezeltük. Évike matematika-ének szakos tanári diplomát szerzett, majd másod diplomaként a számítástechnikai szakot is megszerezte, jelenleg Nyírtelek városban tanít. Gabika az érettségi után, mint jó kosárlabdázó foglalkozott a pedagógusi pályaválasztással, de ez csak terv maradt. Szerencsére a kereskedelmi pályát választotta és ma sikeres üzletasszony.

Az eltelt 44 évet feleségemmel együtt szeretettben, békességben, megértésben és egymást segítve töltöttük el. Sokat köszönhetek feleségemnek, támogatott abban, hogy munkahelyemen, átlagon felüli munkát végezhessek. A család céljait együtt valósítottuk meg, a nehézségeket közösen viseltük. Mindig gondoskodott arról, hogy otthonunk barátságos, tiszta és lakályos legyen. Azon fáradozott, hogy a gyerekek és mi is tisztán és jó öltözöttek legyünk. Nem csak én, hanem család minden tagja tudja, hogy Julika kitűnően főz és süt, ezt ma is minden nap végzi, melyért köszönettel tartozunk.

Mindkét Leányunk házasságot kötött, a két családban 2-2 unoka született. Sajnos az Évike házassága húsz év után felbomlott. Gabika férje, Misi, akinek gépészmérnöki diplomája van, használt autókereskedéssel és két kamion üzemeltetésével foglalkozik. Gyermekeink tisztességesen és becsületesen dolgoznak. Szép otthonuk van, melyet rendben és tisztán tartanak. Életük legfontosabb része a család, a gyerek, jól neveltek, nagyszerűen sütnek, főznek, a szülőket tisztelik és becsülik. Misi vejünk a szakmáját jól ismeri, sokoldalú, munkáját igényesen végzi, otthonukat igényesen széppé teszi, mindenkinek igyekszik segíteni, családszerető, a gyerekek nevelésében nagyrészt vállal.

A feleségemmel együtt büszkék vagyunk a négy unokánkra, akik egészségesek, okosak és tisztelettudóak szüleikkel, nagyszüleikkel és mindenkivel szemben. Az unokáink kitűnően sportolnak, nagyszerűen síelnek.

Diána unokánk a Budapesti Közgazdasági Egyetemen a diplomatervének megvédése előtt van. Ötödévben párhuzamosan egy évet végzett a Passau Közgazdasági Egyetemen. Nyelvtudása kiemelkedő, német és angol nyelvből szakmai felsőfokú oklevéllel rendelkezik.

Balázs unokánk érettségi után jelenleg a Nyíregyházi „Bánki Donát” Szakközép Iskolában autóvillamossági technikusit végzi. Az általános és középiskolában országos szinten röplabdázott.

Olivér unokánk a Budapesti Műszaki Egyetem Közgazdasági Karán negyedéves lesz. Általános és középiskolában országos szinten kosárlabdázott.

Fanni unokánk 8. –os lesz a Nyíregyházi Tanárképző II. Gyakorló Általános Iskolában, ahol éveken keresztül kitűnő eredményt ért el. Az aerobik sportot szívesen csinálta, magyar bajnok volt. Két éve váltott sportágat, jelenleg szorgalmasan kosárlabdázik. Reméljük, hogy unokáink nem feledik el a Leányfaluban eltöltött nyarakat, a sok sí tábort, mind két helyen élvezték a nagy szülők szeretetét és a gondoskodásukat. Ma is figyeljük a tanulásukat és életútjukat, sokat izgulunk értük. Sajnos ma már jóval kevesebb időt tölthetünk velük.

A visszaemlékezésemből nem hagyhatom ki anyósomat – anyukát – sem. Több, mint harminc évig éltünk egy fedél alatt békességben, szeretetben és megbecsülésben. Nyugodjon békében. A kis családunk hűen bizonyítja, hogy több generáció hogyan él példásan együtt.

A feleségemmel azon fáradoztunk, hogy családunknak kényelmes és szép otthona legyen. A házasságkötésünk után, mint igazgató beköltöztünk a kollégiumba. A kollégiumvezetését leadva a Főiskola támogatásával kaptam a jelenlegi lakásunka a Ferenc körút 4. sz. 4 emelet 12. A lakás 3,5 szobás, 83 m2-es, a rendszerváltás után mi is megvettük, igaz még mindig van részletfizetésünk.

1972.-ben Leányfaluban vásároltunk egy telket, 150 négyszögöles, a Dunához közel. A telekvásárlás után belefogtunk egy üdülő építésébe, melyet egy pár éve lakássá minősítettük át. Az építkezés nekem és kedves feleségemnek a legnagyobb megpróbáltatása volt. A ház családi összefogással és segítséggel készült el. Ezúton is köszönetemet fejezem ki, akik segítettek az építkezésben. Tavasztól őszig élvezzük a Duna és a Pilisi hegyek klímáját. A sors és a szerencse úgy hozta, hogy a motorizáció világában nekünk is több személygépkocsink volt: Renault 10, Polski 125-ös, Zsiguli 1500-as, Wolszvágen-Ventó és jelenleg Wolszvágen – Jetta személygépkocsink van. Addig, míg az üdülőnk nem volt meg többet utaztunk. Több keleti, illetve nyugati európai országban jártunk, kempingeztünk, sátoroztunk. Ma már, mint szervező évenként egy alkalommal Szlovákiában, a Magas – Tátrába sí táborba vesszünk részt.

Leányfalui ház, Julika, Jóska, 2011.         

  Leányfalui ház kertrészlete, Pénzes József.

A feleségemmel együtt fontosnak tartom a testvérekkel és azok családjával való kapcsolattartást. Többször találkoztunk jeles napokon, névnap, születésnap, karácsony, újév, családi ünnepek. Sajnos a korunk előrehaladtával a találkozások jóval ritkábbak, ma már nehezebben mozdulunk ki.

Minden embernek van hobbija, így nekem is. A János bátyám 30 éve megszeretette velem a sportvadászatot, azóta is szívesen választom e szép sportot, sajnos egyre kevesebb lehetőségem van. E területen is elégedett vagyok, a Baktalórántházai Vadásztársaságnak vagyok a tagja. Volt lehetőségem több vadásztársaságban vendégként vadászni. Így vadászhattam a megyénkben több helyen, Borsod-, Nógrád-, Hajdu- és Somogy megyében is volt lehetőségem. Szerencsém volt, hogy János bátyámmal és Laci öcsémmel többet vadászhattam. Megemlítem, hogy két testvéremtől sokat tanultam e sportban. Hálával emlékszem vissza Dr. Lengyel István kitűnő vadászra, akitől sok hasznos dolgot megtanultam a vadászatból. Mindig szívesen vadásztam nagyvadra, ezek közül is a legnagyobb élményt a vaddisznó vadászata nyújtotta. A Pálházán elejtett első két vaddisznót a Sárospataki rokonoknak is nagy örömmel mutogattam, ezt még közel 40 db követte. A trófeás vadak közül 1 db ezüstérmes gímszarvast, 1 db 23 cm-es agyarú vadkant ejtettem. Szerencsém volt, hogy Erdélyben egy csodálatos medve lesen vettem részt.

Első vadászélmény, Pálháza, 1972.          

Borgyűjteménye közt, Leányfalu.2011.

Harmincöt évig egy korty szeszes italt sem fogyasztottam, ma is csak ritkán és mérsékelten. Laci öcsém megszeretette velem a borászkodást. Leányfaluban egy kis borozót alakítottam ki, ahol Magyarország 22 borvidékének palackos borait gyűjtöm és 3 db 60 literes boroshordóban igyekszek kitűnő bort tárolni. A borozó büszkeségem, szinte naponta szemlélem meg.

Szívesen kertészkedem és e területen vannak sikereim. Vannak évek, amikor elfogadható a gyümölcs és zöldségtermés. Gyönyörködünk a csodálatos 60 db muskátliban.

Mindennap reggel tornászom, feleségemmel együtt naponta gyalogolunk, hetente többször kerékpározunk. Sajnos a motorcsónakot ritkán viszem a vízre. Eddig évente egyszer egy hetet síelek az általam szervezett csodálatos sí táborban. Sajnos az utóbbi három évben kétszer műtöttek lágyéksérvvel, így a napi három km futásban szünet van.

AZ ELMÚLT 70 ÉV ÖSSZEGZÉSE

A gyermekkorom nem volt könnyű, de nekem is volt igazi gyermekkorom. Hálával és köszönettel gondolok vissza Édesanyámra és Édesapámra, akik tisztességgel és becsülettel felneveltek. Jó emberi tulajdonságokkal indítottak el az életbe.

Sokat köszönhetek testvéreimnek, akik fiatal koromban segítettek és támogattak. Később nagy figyelemmel kisérték pályafutásomat, a sikereimnek velem együtt örültek. Pályafutásom nem volt könnyű. Igyekeztem szorgalmas, kitartó és törekvő lenni. Azon fáradoztam, hogy átlagon felüli munkát végezzek. Szerettem a rendet és a fegyelmet. Kritikus voltam magammal, de másokkal szemben is. Tanítványaimnak igyekeztem minél többet nyújtani, de az átlagtól többet követeltem.

Az életem során fontos és meghatározó volt feleségem és családom. Otthonunkat a szeretet, megbecsülés, békesség, egymás iránti törődés jellemzi. Boldog ember vagyok, mert tisztességes, becsületes és emberszerető családom van. Életem során azt tettem, amit igazán szerettem. Sokat dolgoztam, voltak kudarcok, de több volt a siker és a kimagasló eredmény.

Leányfalu, 2008. július hó. „

Pénzes József Bátyám 70.-ik születésnapjára írt és elmondott köszöntőmet a következőkben mellékelem. Az ünnepség Máriapócson Kovács János és Felesége Ildikó által üzemeltetett Hungaricum Vendégházban volt megtartva. A közeli és távoli családtagokon kívül a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai munkatársak, barátok, tanítványok több mint 50- en vettek részt. A színvonalas köszöntések, megemlékezések értékes, eredményes életútra utaltak. A köszöntésem bizonyos mértékig Jóska Bátyám bemutatását is szolgálta.

„JÓSKA 70. SZÜLETÉSNAPJÁRA

Az elmúlt hét egyik napján korán ébredtem, majd úgy döntöttem pennát veszek a kezembe, hogy Jóska 70. születésnapjának köszöntését papírra vessem – közben tinta cseppent a papírra. Végül a számítógéphez ültem és a köszöntést, emlékezést bepötyögtettem, amit most szeretnék elmondani.

Tisztelt Ünnepelt, Kedves Jelenlévők!

Jóska 70. születésnapján köszönteni és emlékezni szeretnék. Megtiszteltetés, hogy köszönthetlek. Úgy érzem, hogy ez alkalommal is emlékezni kötelességünk, felejteni nem szabad. Érdemes napirenden tartani, hogy a múltról és jövőről vallott elveink, mondott véleményeink egyeznek-e a cselekedeteinkkel.

A szűkebb családunk is több évszázadban és rendszerben élt. Édesapánk a 19. század végén született. Szüleink házasságot 1919-ben kötöttek, a 11 gyerek a 20. század első felében született, jelenleg 7 testvér él. A szüleink és a testvéreim életében a társadalom, jelentős változáson ment keresztül: Édesapám az első világháborúban császári katonaként szolgált, ezt követte a tanácsköztársaság, a Horthy rendszer, gazdasági világválság, második világháború, a szocialista rendszer, a forradalom, a rendszerváltás, az újbóli kapitalista rendszer. A változások a családunkra is jelentős hatással voltak, negatív és pozitív értelemben egyaránt. A 20. század elején a megélhetés nehéz volt, vidéken a szegénység általános volt. Az egészségügyi ellátás, a nehéz körülmények miatt a gyerekkori és a korai felnőttkori halandóság magas volt.

Édesapánk születésének 100. évfordulóján / 1997-ben / az emlékére, tiszteletére a családról rövid anyagot állítottam össze. Édesapánk 2 éves korában elveszítette /1899-ben/ 42 éves édesapját, 12 éves korában elveszítette /1909-ben/ 41 éves édesanyát, ezt követően testvére nevelte. A korai árvasága hatással volt az életére, a gyerek centrikusságát valamennyien tapasztalhattuk. Szorosan kötődtünk édesapánkhoz, közös élményekről napjainkban is szívesen beszélünk. A térdén ülve valamennyien hallhattuk az általa mondott meséket, történeteket, kedvenc dalait / Fehér László lovat lopott, Hej cigánylány/.

Édesanyánk a gyereknevelés, a háztartási munka mellett a mezőgazdasági munkában is igyekezett részt venni. A 20-as, a 30-as években, a háború alatt még a petróleumlámpa világítása sem volt mindig természetes dolog. Volt bizony, hogy egy-egy feladatot a spór lángja mellett kellett megoldania. A szüleink szeretete, az együtt végzett munkák során tapasztalt segítőkészségük, a felnőttként történő kezelésünk, a véleményeink meghallgatása, a taníttatásunk, az előrehaladásunk érdekében tett erőfeszítésük, a szorgalmuk, nyugalmuk, türelmük és tisztességük napjainkban is példaképként él bennünk.

A családon belül, de különösen az egymást követő testvérek félmondatokból, szavakból, számokból is gyakran megértik egymást, ugyanarra gondolnak. Jóska 8. ként, én 9. ként láttam meg a világot, Ő 38-as, én 41-es vagyok. Sanyi 20-as, Pista 22-es, Károly 25-ös, Pali 27-es, János 31-es, Gyurka 33-as, Anci 35-ös, Piroska 44-es, Klári 50-es. E felsorolással is tisztelettel, hálával és köszönettel gondolok testvéreimre és családtagjaikra. Jóska 70. születésnapja is járuljon hozzá a méltó megemlékezéshez, a további egymás iránti tisztelethez, megértéshez, a tisztességes élethez.

Az életünk jelentős részét a szocialista rendszerben éltük meg, annak pozitív és negatív hatásaival együtt. A szüleink fáradságos munkájával, a testvérek egymás segítésével, a szocialista rendszer adta lehetőségek kihasználásával a tanulás és a munka lehetőségeit igyekeztünk tisztességesen hasznosítani. Az elért eredményekkel valamennyien elégedettek lehetünk.

Jóskával eltöltött, a közös gyerekkorunkra mindig szívesen emlékszem vissza:

- Sokat játszottunk az akkori játékokkal: kóttyázás, bigézés, griccelés, kártyázás, focizás, stb. Sok közös játékot készítettünk.

- A mezőgazdasági munkában is gyakran vettünk részt: dohánytörés, póré felverése a pajtában, kapálás, szénagyűjtés.

- Kiemelkedő élmények közé tartozik a dinnyeföld őrzése, a szövetkezetben a lóval történő ekekapálás, a malom hűtővízében történő fürdés, a Kislétai piactéren történő nyár esti időtöltések.

- A középiskolából egy évet egyszerre töltöttünk Nyíregyházán. Gyakran volt közös programunk a sport és az iskola rendezvényeken. A Pista bátyámtól kölcsön kapott Pannónia 250-es motorral a szomszéd faluba történő kiruccanások, ismerkedések, kapcsolattartások többször előfordultak.

- A katonai éveid alatt rendszeresen leveleztünk. Cegléden 1959. december 8.-án keltezett levélből rövid idézet / három oldalas volt /: „Az eddiginél nagyobb mértékben folytatom a tornát. Most tanultam meg a korlátról a mellé szaltót és a nyújtóról is a szaltót. Remélem, ebben az évben több országos versenyen fogok indulni.” A munkában elért eredményeidnek kezdetét jelentette. Az életed során tapasztalt tudatosság mindig jelen volt.

Szemlőhegyi u 29/B Kollégiumban laktam, Te a Testnevelési Főiskolára jártál, levelezőként, gyakran nálunk szálltál meg, ekkor alkalmunk volt több aktuális témát megbeszélni.

            A munkába állásomat követően, különösen a Sárospatakon eltöltött 14 év alatt rendszeres kapcsolatban voltunk: kölcsönös családi rendezvényeken, a Főiskola és az állami gazdaság közötti együttműködés révén, a hallgatók gyakorlatra jöttek hozzánk, a dolgozók közötti sport rendezvényeket, majálisokat közösen szerveztük.

            Kezdeményezésedre, támogatásoddal 35 évesen, 1976-ban kezdtem el síelni, nehezen, de az alapokat elsajátítottam. A lelkesedést tovább adtam, a két lányom, a három unokám szeret síelni. A sí táborokba rendszeresen járunk, nagyon sok közös élményünk van.

            A közös vadász élményünkről sokat lehetne beszélni. Egy sikertelen éjszakai vadászat után is jól érezzük magunkat, az ugratás, a jó kedv nem marad el.

            Szívesen emlékszünk arra is, hogy Tahitótfaluban, Leányfaluban, Veresegyházán, Fóton a Gyöngyösről hozott szőlőből Palival, Jánossal, Gyurkával közösen készítettünk mustot, amiből jó bor lett.

            A testvérek között kialakult kapcsolatok, együttműködések hozzájárultak a fejlődésünkhez, előre haladásunkhoz, az életünk minőségéhez.

Kedves Jóska Bátyám!

A 70. születésnapodon mondhatom, hogy megélted az öregkor kezdetét. Az életedet, elveidet, munkásságodat, szorgalmas, tisztességes, fegyelmezett munkával elért sikerélményeidet, kudarcaidat közelebbről, távolabbról ismerem. A szűkebb és tágabb család, barátaid ismerik az életed különböző szakaszait, a családi életben, a munkában elért eredményeidet, mindig örömmel nyugtázták.

Öröm számunkra, hogy a 70. születésnapodon jó egészségben köszönthetünk. Kívánjuk, hogy az elért öregkorod egészségben, megértésben, tisztességben, további sikerélményekben, Julikával és a családoddal hosszú legyen. Máriapócs, 2008. július 27.”

Jóska Bátyám házasságot Czékmann Juliannával 1964. július 25.-én Budapesten, Újpesten kötött, amelyet Pali Bátyám helybeni lakása indokolta. Közös gyerekük Gabriella 1966. április 29.-én született, Julika előző házasságából Évike 1960. július 23.-án született. Gabika Türk Mihállyal 1985. július 20.-án, Évike Szabó Józseffel 1982. július 31.-én kötött házasságot. Gabikákénál Olivér 1986. augusztus 15.-én, Fanni 1994. május 9.-én, Évikéknél Diána 1984. szeptember 27.-én, Balázs 1986. május 10.-én született.