- Pénzes Károly /1925-1944/ cipész.
Pénzes Károly /1925.02.12.-1944./.
4/3. Pénzes Károly testvérbátyám Kislétán 1925. február 12.-én született. A 6 elemi elvégzése után Nyírbátorban Bokornál cipész szakmát tanult. A cipészműhelyben aludt, előfordult, hogy Nyírbátorba, polgáriba járó öccse János Kislétai Kistanyára nem tudott hazamenni, vagy nem volt kedve az utat gyalog megtenni, akkor a cipészműhelyben együtt aludtak. A Kistanyáról kerékpárral naponta járt Nyírbátorba, Budapestre felkerülve János öccse örökölte a kerékpárt és ő járt vele naponta Nyírbátorba. A szakmáját cipész segédként Budapesten kezdte, Annuska néninél volt albérletben. Maradandó emlékem erősen hiányos, 16 éves volt mikor születtem, korán felkerült Budapestre. Az otthon töltött idejében a lányokkal szívesen kézimunkázott. A visszautazásakor a Máriapócsi Vasútállomásra Kistanyáról lovas kocsival vitték be. Határozottan emlékszem az egyik vissza menetelére, mikor a kistanyai úton visszaintegetett. Károlyra a családban mondott történetek alapján emlékszem. Édesapám tanyagazdai munkájához tartozott, hogy hetente Kislétára az intézőhöz menjen parancsra. A gyalog történő bejárás könnyítése érdekében az idősebb fiai Károly kerékpárjával biciklizni tanították. A gyakorlás közben a kerék külső gumija kifordult, a belső visszatételéhez a levegőt ki kellett engedni.
Pénzes Károly, Cipésztanuló,1938.
Budapesti Dolgozó, 1943.
Budapestre cipészsegédnek felkerülve Levente Egyesület tagja lett. A magyar nemzetgyűlés 1921. évi LIII. számú törvénye és a 9000/1924. számú V.K.M. rendelettel együtt kimondja, hogy a testnevelés az állam feladata, ennek teljesítése érdekében létrehozza a Levente Egyesületeket. A Levente Egyesületeket az Országos Testnevelési Tanács tábornok rangú társelnöke vezette. A levente kiképzési kötelezettséget 1939-ben kiterjesztették az iskolai ifjúságra is, egyre inkább a katonai előképzés került előtérbe.
Az 1944. október 15-i, a magyar kiugrási kísérletet követő nyilas hatalomátvétel után a fiatalok mozgósítására, Németországba szállítására is sor került. Az egyik kontingensnek, 5000 újoncnak november 30-ig kellett útnak indulnia. A kontingenseket egyre nehezebben lehetett összeállítani. Például a Pest megyei Bősárkányon az összegyűjtött 1600 leventéből végül csak 160 maradt, a többi eltűnt. Budapesten a várt 10000 fő helyett mindösszesen 600 fő jelentkezett. Ezek után a HM megkísérelte a hatalom és a fővárosi tisztviselőkar bevonásával, nagyszabású razzia keretében összeszedni a fiatalokat. A remélt 2500 fő helyett mindössze 500 levente korú fiatalt tudtak begyűjteni.
Károly bátyámat Annuska néni, háziasszonya győzködte, hogy ne menjen, majd ő elbújtatja, ő azonban igent mondott. A második világháború vége felé a nyilasok összegyűjtötték a fiatalokat és nyugatra próbálták vinni őket. Károly bátyámék is gyalog indultak el. Menetelés közben Pilisvörösvár közelében a menetoszlopot repülőről géppuskával lőtték. A háziasszonyának, Annuska néninek képeslapot küldött, amire azt írta Pilisvörösvárnál vagyunk nagy golyózáporban. Ezt követően a család hírt nem kapott róla, pedig a Vörös Kereszttel is kerestette. Feltételezzük, hogy ő is Pilisvörösvárnál halt meg, 19 éves korában, nyugodjon békében.
